GoldenApple 2010.03.11. 12:35

Mindennapok

Reggel tetterősen felkelek, hisz újra szép nap virradt, melyet nyíló értelmű, pufók, rózsaszín csecsemőmmel tölthetek. (Úgy kelek fel, hogy beállítom az órát, ha előbb kel, mint én, akkor bömbölve követeli a reggelit. Amúgy nem sanszos, hogy 3 óra alatt vészesen lefogy/éhenhal, de szerinte igen, és legyen meg az ő akarata.)

Cicire teszem a gyermekem, és boldog mosollyal adom át magam a szoptatás gyönyörűségeinek. (Kurva ritkán van, hogy elkapja a fonalat. Kész lexikonokat olvastam át szoptatás-ügyileg, de valahogy sosem arra fordítja a fejét, nem úgy tartja a nyakát, nem úgy nyitja a száját. Az űrben szerelés egyszerűbb mutatványnak tűnik, minthogy ez a kis pukkancs rácuppanjon a mellemre. Kicsit fáj, hogy uszkve 16 év múlva célirányosan és gond nélkül megteszi majd ezt, csak nem az én mellemmel, nem étkezési céllal, és kevesebb fájdalmat okozva. Na mindegy.)

Kedvesen, könnyeimet morzsolgatva cirógatom békésen táplálkozó gyermekem arcát. ( Ó, baaaaaassszuuuuuus - sziszegem a fogaim közt, majd Vivali/Bach helyett elindítom a Lipstick Jungle valamelyik részét.)

A tej nem elég, ezért elkészítem a tápit. (A tej nem elég, ezért elkészítem a tápit. Kiválasztottam a legszebb színű, kisfiús cumisüveget, meg a leganyamellebb, leghasnemfájósabb, high-tech cumisüveget, majd első adandó alkalommal rosszul raktam össze és leforráztam a kezem. De amúgy rendesen, lobogó vízzel. A bal kisujjamat. Nem tűnik tragésiának, de bibis volt, na.)

Édesen ringatózunk az evés után. (A gyerekem akkorát büfög, mint én tudok másfél liter fanta után. Nem vicc.)

Finom púderillat száll, gömbölyű talpacskákat puszilgatok, kezdődhet a pocakmasszázs. (Belegyűröm az úrficskát az új pelusba, aki jelzésszinten pukkant egyet, majd beindul a kaka. Anyu szerint úgy jön belőle, mint a darálóból a darálós keksz. Igaza van. Soha többé nem eszem darálós kekszet. Újabb peluscsere, régi, kakás levesz, friss alátesz, segg letöröl, popsi krémez. Ekkor pisi. És ez eg nevörending sztori, nagyon jó 3-4-5 körös meneteket szoktunk lezavarni a fiammal.)

Csevegünk, gügyögünk. (Ordít.)

 

... ezzel együtt azt kell mondjam, móka és kacagás. Nem cserélném el semmiért. 

Nagyonak ásít. (Kimerül a sírásban, nagyokat ásít.)

Békésen elszunnyad. (Ja. A tervezett időpont után közvetlen 3 órával.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://almafa.blog.hu/api/trackback/id/tr651831097

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Brüsszeli csipke 2010.03.12. 12:27:49

Mozart tényleg működik halkan.

hopp-hopp 2010.05.13. 00:53:34

ez nattyon zsenialis volt - koszonjuk az egesz egyház kozosseg neveben :)