fura, mikor régi barátok (igen, barátok, nem barátNŐK) először látnak meg nagy(obb, mint eddig) hassal. Együtt táncoltunk a házibulikban, ittuk a sarki fényt a Sziegeten (még 10 éve), egymás mellett ültünk matekórán és rúgtunk be az osztálykiránduláson.És én most kisbabát…

legmélyebb bugyrait jártam meg ma. Friss kismamaként (na jó, annyira nem friss, már bőven úgy nézek ki, mint aki betermelt egy kisebb sárgadinnyét. Egyben. Rágás nélkül.), szóóóóval friss kismamaként az ember -ugye - odafigyel a testére. Érdekli, ha/és hogy…

mintha apró, pici aranyhalak úszkálnának a pocakomban. Ficánkolnak, lubickolnak:)Nagyon érdekes, de jó érzés - valahogy megerősíti bennem azt az érzést, hogy minden rendben odabenn.

 után elmúlik a hányinger- mondják az okosok. Aha. Persze. Hogyne. Így a 4. felénél elmondhatom: egy nagy frászt. Most jönnek csak igazán.