Ennek örömére(?) tegnap pocsék napunk volt. Az még oké, hogy összesen 45 percet aludt nappal (mondjuk szerencse, hogy éjjel bepótolta, mert egyébként übergiga irgumburgum volt már kilátásba helyezve a.k.a. széééééjjjelcsapomvágom!), de a fennmaradó időszakban végig fejhangon ordított, de úgy hogy elvörösödött a feje, és köhögött, úgy óbégatott. Komolyan mondom, ilyenkor ő lehetne az ideális óvszerreklám...

Amikor látta, hogy nem hat meg, akkor néha sikított is egyet, és amikor közeledtem, hogy "Fiam, mi a bajod? Megtámadott a cumi? Szúr a paplan? Életedre tör az az álnok pelenka?" akkor bevetette az Angyal-Barnus fejet, és gügyögve röhögött meg röhögve gügyögött. Én meg elolvedtam, mint a jégkrém a napon, és megállapítottam, hogy mégiscsak az a legjobb dolog a világon, hogy ő van nekünk, mert ha jó napja van (és szerencsére ez van többször), akko azért Cukorborsó. No meg szuperhős is, természettudományosan nem megmagyarázható képességekkel: ipari festéktüsszentő hapcibenő a drágám, a legkisebb kajamennyiséget is 2 négyzetméteren szét tudja teríteni, akkorát és úgy tud köpni. Bizonyám.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.