... néha beszélgetünk. Elmondom neki, hogy igazán remek fickó az apukája. Hogy lassan igazi apa lesz, mert reggel kiválasztotta a sok alma közül az egyetlent, amelyikben volt egy kis hiba, és azt ette meg. Nekünk meg megmaradtak a legszebbek.

Hogy ez a szőrős bűzcsimbók a mi kiskutyánk, aki nagyon aranyos, de sosem szabad majd a tányérjából enni.

Hogy ez, amit most ettünk, ez a savanyú káposzta, és igen, jól érzi, a fél liter epres joghurtot nem kellett volna rátolni...

Hogy majd csak figyelje meg, mennyire jó dolog az élet - mi megpróbáljuk megmutatni neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.