Esküszöm, nem hittem volna, hogy ilyen érzés látezik. Híresen béna vagyok, nincs olyan felület, ahova be ne tudnám verni a karom/lábam, de rendszeresen megszúrom a szemem, becsípem az ujjam, elharapom a nyelvem - és ezek a mutatványok fájnak.

Semmi baj, ennek köszönhető, hogy nem épp alacsony a fájdalomküszöböm, és mikor a moziban a többi néző ingatja a fejét a Bruce Willis -féle "leszakad a fejem, kiszakad a belem, nyílt törésem van, de rendületlenül megyek tovább" jelenetek láttán, én együttérzően, de normál jelenségként könyvelem el: nincs ebben kérem szépen semmi furcsa, az élet már csak ilyen, apró katonadolgok mindenkivel megesnek.

No de most megtudtam, mi a tehesek istene. Olyan derékfájásom van, hogy éjszaka konkrétan egy fájdalmas, öregasszonyos "Jaj, meghalok!" kíséretében tudtam a jobb oldalamról a bal oldalamra fordulni.

Nem semmi...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.