Tökéletes, ovális fejforma, szép kis köldök, dús haj, bababőr. Apró, de szépen fejlett, tónusos izmok és érdeklődően csillogó szempár. Koordinált mozgás és naná, hogy ibolyaillatú kaki.
Valóban ez lenne az elvárás?
A hajam égnek áll, mikor azt hallom, hogy nem baj, majd kinő a haja. És valóban: a gyermekem most leginkább Kupa Mihályra és Hókuszpókra hasonlít hajügyileg ÉS így TÖKÉLETES. Nem zavar, hogy nincs haja, mosolygunk rajta és puszilgatjuk a feje búbját. Mégis vannak, akik úgy érzik, vígaszt kell nyújtaniuk ebben a hatalmas válsághelyzetben, és meg kell nyugtatni engem, hogy ha sapkát adok rá, nem is látszik és egyébként is tök aranyos.
Az egyik oldalon kötött a csípője, és rugibugyit kell viselnie. Ez most akkor stigma? Sajnálni kell minket emiatt? Nem hiszem. Pelenkázás után ráadom az a kis bugyerátort, és már megyünk is plüssmackókat csodálni. Mégis sajnálnak.
Meg azt, hogy nem baj, hogy köldöksérve van, nem is látszik, takarja a ruha. Momentán nem az a baj, hogy köldöksérve van a gyereknek és csúnya (mert hát az), hanem az, hogy ez nem egy egészséges állapot, mégha akármilyen gyakori is, és nagyon nehéz megmagyarázni (bár miért is kéne?) a jószándékú érdeklődőknek, hogy nem esztétikai, hanem egészségügyi aggályaim vannak a kis gombbal gapcsolatban.
És még sorolhatnám... De azért az durva, hogy ez a hasonlítgatás, méricskélés, ítélkezés már gyerekkorban elkezdődik.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pancsíta 2010.03.31. 16:57:05
Erre ha azt mondod hogy nem. Jön az a lesajnáló fej amitől már ölni tudnék. Mintha mérgezném a gyermekemet szándékosan.
Szóval, na hagyd magatokat sajnálni. Vágd ki magad egy frappáns bevált mondattal, és "slattyog arrébb".;-)))
Pancsíta 2010.03.31. 16:58:20
nemmodell 2010.03.31. 21:57:05
Sajnos amint gyereked születik, a legtöbben azt hiszik, hogy onnantól kezdve simán beleszólhatnak minden Titeket érintő dologba. Sőt, állandó (és fölösleges) tanácsokkal látnak el, amire szintén nincs szükség.
Én anno panaszkodtam erről a dokimnak, hogy még csak a 4. hónapban járok, de már tele a zsákom az észosztással. Azt mondta, egy a titok: egy emberre kell hallgatni, a többi pedig egyik füleden be, a másikon ki. Nekem bejött :)
A legjobb az volt, amikor egy férfi családtag közölte a 4 hónapos anyatejen élő gyerekem láttán, hogy már adni kellene neki vmi RENDES ételt, pl. kolbászt, mert szte éhezik :(
Egy a lényeg Ági: nyugodj meg, okosak mindig is lesznek körülötted, ne hagyd magad!!!!
neomatsek 2010.04.05. 16:41:11
Még nem vagyok anyuka,de időnként olyan beszélgetéseket van szerencsém elcsípni,h rendesen félelmet kelt bennem, és komolyan azon gondolkodom,h valami privát játszóteret rendezek be a gyereknek,mert én képtelen leszek elviselni az ilyeneket,az meg elég rosszul venné ki magát,ha szájba csapnám a kedves delikvenst egy pelenkázó táskával:D