hősiesen feküdt, csak a szeme járt ide-oda, nyújtotta a kis fodros combját. Mint egy igazi nagyfiú. Én átöleltem, azt hazudtam, hogy semmi baj, kicsordult a könnyem, és kiabáltam a mamám után. Végtére is ő a nagyanyja, fogja le ő, illetve ő az én anyukám, ne tegyen ki engem…

 Ennek örömére(?) tegnap pocsék napunk volt. Az még oké, hogy összesen 45 percet aludt nappal (mondjuk szerencse, hogy éjjel bepótolta, mert egyébként übergiga irgumburgum volt már kilátásba helyezve a.k.a. széééééjjjelcsapomvágom!), de a fennmaradó időszakban végig…

ha dohányzásra/intravénás drogra szokott volna rá a fiam. Most úgy érzem, arról könnyebb lenne leszoktatni, könnyebben menteném meg a lelkét akár a sátántól is... Jah, drága barátaim, a gyermekemet rabjává tette az a k.rva zenélő-forgó. Aranyosnak kinéző, de alattomos…

 tényleg csak akkor nyöszörög, ha baja van. Ma reggel például hónaljig pisis volt. Nyöszörgött, én meg cumit adtam a szájába. Aztán rájöttem, hogy teljesen átázott a kis ruhája:(Mikor kicseréltem, egy hatalmas mosoly volt a jutalmam.