Csapatokban, szervezetten indultunk. A "hajrá" vezényszó után 13 fős elit alakulat fésülte át a terep minden zegét-zugát. Csendben, hang nélkül haladtunk,  minden energiánkat a keresésre összpontosítottuk. Koncentrált figyelem, néha egy-egy bánatos összenézés, nem, még mindig nincs meg.

Csendben toltam tovább a gyereket és lassan kezdtem feladni a reményt.

Úgy tíz perc teljesen hiábavaló akció után halkan, majd egyre hangosabban, pusmogva-zúgva majd kiabálva, kacagva... megvan, megvan, MEGVAN!!!

"Ti is láttátok?", "El sem hiszem!" no meg "Valóságos csoda!!" és tényleg.

- A meggykonzerveknél volt, hátul, egészen a raklap szélénél- mondta mosolyogva a biztonsági őr, majd visszaadta a fiam kis barna cipőjének a jobblábas tagját és feloszlatta a METRO frissen alakult akciógárdáját. Mindenki ment a dolgára: a hentesek, a zöldséges, a non-foodos, a monitoros és a halas is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.