2010.01.22. 13:21
Sok van, mi csodálatos, de
az anyaság egy belső horrorfilm-sorozat. Erre a magállapításra hajnali 3-kor jutottam, miközben édesdeden szunnyadó férjecském mellett épp a festéket készültem lakaparni a falról, úgy fájt a nyelőcsövem a savtól, a gerincem a nemtudommitől és a csípőcsontom a szintén nemtudommitől. És még csuklani is elkezdett a kis Sütipók.
Szóval volt időm gondolkodni. Például azon, hogy mennyire szeretném, ha tartalmas kis élete lenne, és nagyon boldog lenne. Ha csodálatos élmények várnának rá.
Itt elmosolyodtam, majd egyből elindult a film és vele a horror...
Nem akarom, hogy
- bunkert építsen (lepedőket összecsomózzon, leereszkedjen, stb.)
- kutyát/kecskét/kismacskát simogasson (Drazsé más)
- nem akarom, hogy táborba menjen nélkülem (eltéved az erdőben, felfalja egy medve, leesik/eltöri/feltépi/éhen hal),
- ússzon a tengerben (még lenyeli egy cápa)
- mobiltelefonáljon (még felrobban a fülén)
- sporteseményen vegyen részt (és ha fejbedobják egy kosárlabdával, és betörik az orra??)
- bármikor szülinapot ünnepeljen, ha kamasz lesz (én emlékszem a saját szülinepi "zsúrjaimra", na EZÉRT nem akarom
- kipróbálja a cigit/piát/füvet (kakasos nyalóka, jaffaszörp mehet, bár mindkettőben sok a cukor)
- egy átbulizott nyári éjszaka után hajnalban, hazafelé ússzon a Balatonban a haverjaival (még megfázik a szentem)
- egy átbulizott nyári éjszaka után hajnalban, hazafelé ússzon a Balatonban egy -számomra azonosítatlan- némberrel (no comment)
- tábortüzet rakjon, szalonnát süssön (veszélyes dolog a tűz, a gyufa és ha megégeti magát?)
- vezessen, motorozzon, vitorlázzon, vízibijacról fejest ugráljon, hideget igyon, kerítésen másszon át, veszélyes állatokkal dolgozzon.
Amit engedélyezek:
bélyeggyűjtés, akkusztikus gitár, séta a jó levegőn, irodai munka, kedves kis barátok és a teázás, közös éneklés, hosszú udvarlás (de ebbe még nem gondolok bele)...
Mert egyébként meghasad a szívem. Összetörne, ha bármi történne a kisfiammal.
És itt, ezen a ponton jutottam el arra, hogy az anyaság egy szörnyű horror.
Bizony.
Majd végiggondoltam az életemet, a barátokat, a bulikat, a kalandokat és a szerelmeket. Nagy beszélgetéseket, csillagos ég alatt alvásokat. Ránéztem az alvó szerelmemre, aki ennek a kis Nyunyerátornak az apukája, és belegondoltam, hogy hááát... ő sem volt egy matyóhímzés...
Mindketten csetlettünk-botlottunk, beütöttük, eltört, eltévesdtünk, megégettük karunkat is (szívünket is párszor)... és ez az élet rendje.
Megrémít, hogy bármi történhet Barnussal. De az még annál is jobban, hogy nem lesz boldog. Menjen, csinálja a dolgát, élje az életét, kövessen el hibákat és tanuljon (vagy ne tanuljon) belőlük. Mi mindig figyeljük majd a háttérből.
És hozzánk mindig hazajöhet.
Azért mégiscsak csodálatos dolog ez az anyaság...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.