A mi angyalunk nem is angyal - mármint nem igazán, nem a klasszikus értelemben.

Ha nem mosolyog, akkor épp nevet vagy magyaráz, jobbára azt is vigyorogva, hisz az életet nem kell olyan komolyan venni, és egyébként is, minden a legjobb úton halad.

Nem tett semmi különlegeset - szerinte. És valóban nem, nem varázsolt, nem volt hókuszpókusz, mágia, nem hordott el hegyeket, és nem volt rajta szupervumenes póló, mégis a helyére került minden.

Mindig mikor találkoztunk, könnyebb szívvel jöttem haza: pontos volt, korrekt, elmondott mindent, az összes kérdésemre választ kaptam és nem féltem. Annyira.

Császárral született Barnus, így Medvi nem lehetett végig mellettem. Amikor szültünk (igen, így, T/1-ben), akkor ő várt ott a kórházban, és biztos pont volt abban a nagy örvényben, amibe beleestem. Nagyon féltem. Aztán megfogta a kezem, és szinte el sem engedte, szó szerint és átvitt értelemben is. Fájt volna, ha nem ő köti be az infúziót, fájt volna, ha nem tudtam volna minden percben, hogy tökéletesen rendben megy majd minden, mert ő ott van, látom a szemét, és úgysem hagyná, hogy valami bajunk legyen.

Benne bízott Medvi is, amit mondott, azt elfogadtuk és tudtuk, hogy úgy lesz a legjobb, ahogy mondja.

Kiszolgáltatva, ruha nélkül, lepellel letakarva, gerincszuri után csak az ő arcát láttam, nyugodt volt... így én csak lebegtem tovább, azt sem tudtam, hogy hol és hogyan...

...és mindjárt jön a babácska! - mondta valaki, majd megláttam és meghallottam Barnust.

Már az ő kezében volt, elvitte, és onnantól nem tudom, mi történt.

Csak azt, hogy reggel hozott egy kapucsínót, és felhúzott az ágyről. Megdajkálta és megszeretgette a fiamat, és elmondta, hogy nem lesz mindig ilyen rossz, a sebek begyógyulnak, a fájdalom elmúlik, de Barnus marad.

És ez így volt minden nap. Mosolyogva - ó, dehát hogyan másképp?- hozta a reggeli muníciót, jött-ment, intézkedett, látogatott, tanácsot adott, hogy hogy lesz jobb, mitől lesz tej, és hogy szarjak a világra, ha másképp nem megy. Vele nevettem először a császár után.

Én pedig megértettem, hogy igenis van különbség.

Ő nemcsak simán szülésznő. Elindította a fiamat az életben.

Örökké hálásak leszünk neki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.