2010.10.18. 08:25
Nagyon-nagyon durva
bulit tartottunk szombat éjjel. Ózdra mentünk, mert a nagypapám 80 éves lett, úgyhogy kiscsalád apukám nagy kocsijába be, irány Ózd (2 és fél óra), ott hejehuja, köszöntés, ebéd, aztán huss haza (újabb 2 és fél óra).
Ekkor még semmi nem látszott a viharból.
Medvi elment szülinapot ünnepelni, én elővigyázatosságból otthon maradtam a kisdeddel (ekkor még azt hittem, jó fej), ikszfaktoroztunk, 9-kor letettem aludni, és a kis drága el is aludt, szuszogott, édesen... egészen 23h-ig.
Akkor felkelt. Enyhe torokhang, a cumit add vissza, anya. Visszaadtam. Visszaalszik.
Részemről rohanás, überdurva hasmenés.
Gyerek dumál. Ghögöááááááákh. Gööááááááááááághdáááááá.
Itt vagyok, aludj szépen, anya is visszafekszik. Zenélő játék felhúz, jóéjtdallam, működik, mert én iszonyú álmos vagyok, ágyba visszamászik, párna eligazít.
Öööö-öö--gőőőőőőőőőőőőőőőőőőő. Áááááááááááááááááááááááááááááááááá.
Rohanok be a szobájába, merthát a nagy ordítás biztos életveszélyt jelez, de nem, a gyerekem ül az ágyban és a zenélő kisholdat inzultálja. Széles mosoly, jé-anya-te-nem-alszol?-fej, mikor belépek.
Éjfél. A gyerek szarik a fejemre, nem alszik. Játszik.
0:30 - feladom. Áthozom az ágyamba, hátha ott elalszik.
0:41 - visszaviszem a szobájába, mert életveszély, amit művel a nagy ágyban, mindenáron fel akar állni, kúszik a lábtámlához, jaj, majdnem leesik, hangosan visít a boldogságtól, hogy meekkora játszótere lett hirtelen a szíros kis 140x75 után.
0:54 - feladom (ez még sokszor lesz így az éjszaka során). Előbb irány a vécé, majd a konyha, két görcsoldó be, aztán bevackolódom a gyerekszoba kanapéjára. Csimpánz ül az ágyban, hangosan röhögve sípoló játékokkal játszik. Elveszem.
1: 15 - visszaadom, a sípolás jobb, mint az üvöltés.
1:30 - brilliáns ötlet: megetetem a kis görcsöt. Kiütöm, akkor majd húzza a lóbőrt reggelig. Táp, pép, sűrítő, minden játszik. Megeszi.
1:37 - el is csendesedik. Talán alszik. Visszafekszem a gyerekszoba kanapéjára, már nem költözöm át a hálóba, nehogy felkeljen a gyerek.
1:38 - bef@sok.
1:39 - inkább f@ssak be, minthogy felkeljen.
1:40 - nincs mese, ha nem indulok meg, tényleg baj lesz. Kiosonok, halálomon vagyok, már könnyes a szemem a fájdalomtól és az álmosságtól. Mire visszaérek, már ül a kiságyban, a cumiját keresi. Ügyes gyerek, megtalálja. Ennek hangosan örül.
2:50 - befejezi a hangos örülést, a nagy jövés-menésben megszomjazott. Ezt a tudomásomra is hozza. Ha lenne OKJ-s képzés tarzanüvöltésből, a fiam lenne az oktató.
3:40 - elájulok az álmosságtól. Időnként felriadok, hogy mit csinál a gyerek, de most épp a rácsokat nyalogatja, a játékokat dobálja ki, a kisharinyát tekeri a nyakára, a... ób@sszameg, a kisharisnyát tekeri a nyakára??? Az előző bejegyzés kapcsán említeném meg, hogy az Úr a Barnabás pásztora lett, én ilyen helyzetekre fenntartom magamnak a káromkodás jogát, illetve azt, hogy égető vágyat érezzek egy cigi után. Végülis majddnem felakasztotta magát a gyerek.
3:45 - újból megetetem. Ez már emberes adag, kábé okt. végéig ki kellene ezzel húznia.
3:56 - a gyerek hangszínt váltott, már nem örömében nyűglődik. Beszart. Tisztába teszem, de fájdalom, nem vagyok elég gyors, még van ideje a szaros seggével kondenzcsíkot húzni a lepedőre. A kék kis csillagon barna mackófolt van.
3:57 - kombinált fosás-hányás nálam
4:01 - vissza a szarcsíkos gyerekhez: laposakat pislog. Gyors döntés: a büdös álmosít, így elfedem a sötétbarna pléddel a szarfoltot, visszafektetem a gyereket, aki elszenderedik. Én ekkor rájövök, hogy a vadonatúj, pihe-puha angol gyapjúból készült garbós poncsómat terítettem a gyerek szarfoltjára.
Mindegy. Ráérek holnap gyászolni. Részemről búcsúfosás.
5:23 - megjött apa.
6:20 - a gyerek felkel, és elkezdi a napot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
star70 2010.10.18. 16:56:21
Gondolom annyira nem volt szórakoztató ezt átélned,de milyen jókat fogsz röhögcsélni majd pár év mulva ezeken a bejegyzéseken...ahogy én is most.. visszaemlékezve 5 év távlatából...egy vigasztaljon:lesznek még nehéz napok és éjszakák:-))))
akikaztmondjákni 2010.10.19. 11:28:54
Nagyon jó,köszi:)Felmerül a kérdés, h biztos akarok gyereket?:D:D:
Jakee 2010.10.19. 21:42:12
De csatlakozom, én is jókat röhögtem, bár tudom, nem szép ilyet mondani....
bAd 2010.10.19. 21:51:07
Most komolyan! Nem gondolkoztál el még azon, hogy könyvet kéne írnod? Esküszöm az első sorban állnék dedikáltatni! :)