Jelentem, gyermek kucorog a seggén az UH szerint, szép, nagy, minden oké, és ilyen pelenkázófeltétet vettem :

 Szerintem aranyos feje van az elefántoknak rajta, nem olyan viharvert nyulas vagy agresszív kiskacsás, mint egy-kettő, amit mostanában láttam. Nem is harsogó fűzöld (mer' az uniszex) és nem is halványsárga (úgyis lepisili).

Szóval az ismeretlen művész által megörökített jeleneten a nagy anyaelefánt (testhezálló szerep mostanság) épp a kvantumfizika csodáiról mesél a kiselefántnak (addig belejövök, aki ismer, az tudja, hogy végig kettes voltam fizikából. És csak azért, mert a drága Juhász tanár úr nem szeretett volna ráadás éveket belőlem, így nem buktatott), aki ezt szemmel láthatólag örömmel veszi, és minden info beépül a kis okos elefáni fejébe.

Barnus! Ha majd fizikai Nobel-díjat veszel át, említsd meg, hogy mindez egy nagyon aranyos, kék, elefántos pelenkázólappal kezdődött...

Egy szó, mint száz: hát nem móka és kacagás ilyen környezetben tisztába tenni a hónaljáig fosban úszó gyermekünket?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.