- legalábbis ezt mondták a boltban arra a kérdésre, hogy egyszerű-e összerakni az álom-babakocsit. Hát, nem is tudom, milyen gyerekei lehetnek annak, aki ilyet mond.

Egy órája szarakodok vele, a helyzet egyre elkeserítőbb. No mindegy, majdcsak meglesz és siker koronázza a küldetésemet. 

Erőt gyűjtök és benyomok még pár mandarint. Egy napja szinte csak azon élek.

PS: Kiegészítés két órával (hárommal?) később:

Ha láttatok már 

először mosolygó (csak én lehetek ilyen hülye) 
majd türelmetlen (nnaaaaaaaaaaaa) 
majd ideges (ne máááááá) 
majd rettenetesen káromkodó (gr@&!+%!!!) 
majd elszánt (ez az én harcom!) 

kismamát, na az én vagyok. 

Gyerekjáték összerakni? ANYÁD!

Mindegy, ez az én háborúm. És megvívom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.