fordul.

Remélem.

Besz@rok, úgy fáj, úgyhogy ajánlom, legalább eredménye legyen... 

az anyaság egy belső horrorfilm-sorozat. Erre a magállapításra hajnali 3-kor jutottam, miközben édesdeden szunnyadó férjecském mellett épp a festéket készültem lakaparni a falról, úgy fájt a nyelőcsövem a savtól, a gerincem a nemtudommitől és a csípőcsontom a szintén nemtudommitől. És még csuklani is elkezdett a kis Sütipók.

Szóval volt időm gondolkodni. Például azon, hogy mennyire szeretném, ha tartalmas kis élete lenne, és nagyon boldog lenne. Ha csodálatos élmények várnának rá.

Itt elmosolyodtam, majd egyből elindult a film és vele a horror...

Nem akarom, hogy

• bunkert építsen (lepedőket összecsomózzon, leereszkedjen, stb.)
• kutyát/kecskét/kismacskát simogasson  (Drazsé más)
• nem akarom, hogy táborba menjen nélkülem (eltéved az erdőben, felfalja egy medve, leesik/eltöri/feltépi/éhen hal),
• ússzon a tengerben (még lenyeli egy cápa)
• mobiltelefonáljon (még felrobban a fülén)
• sporteseményen vegyen részt (és ha fejbedobják egy kosárlabdával, és betörik az orra??)
• bármikor szülinapot ünnepeljen, ha kamasz lesz (én emlékszem a saját szülinepi "zsúrjaimra", na EZÉRT nem akarom
• kipróbálja a cigit/piát/füvet (kakasos nyalóka, jaffaszörp mehet, bár mindkettőben sok a cukor)
• egy átbulizott nyári éjszaka után hajnalban, hazafelé ússzon a Balatonban a haverjaival (még megfázik a szentem)
• egy átbulizott nyári éjszaka után hajnalban, hazafelé ússzon a Balatonban egy -számomra azonosítatlan- némberrel (no comment)
• tábortüzet rakjon, szalonnát süssön (veszélyes dolog a tűz, a gyufa és ha megégeti magát?)
• vezessen, motorozzon, vitorlázzon, vízibijacról fejest ugráljon, hideget igyon, kerítésen másszon át, veszélyes állatokkal dolgozzon.

Amit engedélyezek:

bélyeggyűjtés, akkusztikus gitár, séta a jó levegőn, irodai munka, kedves kis barátok és a teázás, közös éneklés, hosszú udvarlás (de ebbe még nem gondolok bele)...

Mert egyébként meghasad a szívem. Összetörne, ha bármi történne a kisfiammal. 

És itt, ezen a ponton jutottam el arra, hogy az anyaság egy szörnyű horror.

Bizony.

Majd végiggondoltam az életemet, a barátokat, a bulikat, a kalandokat és a szerelmeket. Nagy beszélgetéseket, csillagos ég alatt alvásokat. Ránéztem az alvó szerelmemre, aki ennek a kis Nyunyerátornak az apukája, és belegondoltam, hogy hááát... ő sem volt egy matyóhímzés... 

Mindketten csetlettünk-botlottunk, beütöttük, eltört, eltévesdtünk, megégettük karunkat is (szívünket is párszor)... és ez az élet rendje.

Megrémít, hogy bármi történhet Barnussal. De az még annál is jobban, hogy nem lesz boldog. Menjen, csinálja a dolgát, élje az életét, kövessen el hibákat és tanuljon (vagy ne tanuljon) belőlük. Mi mindig figyeljük majd a háttérből.

És hozzánk mindig hazajöhet.

Azért mégiscsak csodálatos dolog ez az anyaság...

Mindenképpen szeretnék egy rugalmas hordozókendőt. Igen, van különbség a sima és a rugalmas között: utóbbibn már egészen apró cürpimackó korától be lehet kötni Barnust, továbbá nagyon egészséges a gerincet sem terheli, és a két szabad kéz lehetősége lázba hozza a szülőket.

Ezeket a megkötési módokat ajánlotta egy szintén zenész:

https://www.youtube.com/watch?v=kGsKTQan7N4

https://www.youtube.com/watch?v=O78_qhy2eQ0&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=1-VHUEM6K0Q

őt néztem ki: http://www.liliputi.hu/index.php?m=product&a=productInfo&i=1088&size=xs,s,m,l,xl&catId=12

jön látogatóba az ország egyik legaranyosabb védőnője (fura a név, nem mintha védeni kéne Barnabást tőlünk. Vagy de?!). Addogra kész kell lennünk a kisággyal és a pelenkázóval, továbbá

• segít az ilyen kötelező adminisztrációs hülyeségek és támogatások igénylésében, kitöltésében, satöbbi
• elmondja, mire lesz szükségem a szülés után (Margarita, Caipirinha, Bloody Mary, Cosmo)
• beszélgetünk a szülésről (hm.)
• meg ilyenek.

Gyakorlatban:

• előtte 3 napig suvickolom a lakást
• elviszem kutyakozmetikushoz a kutyát
• végkimerültség küszöbén, előző éjszaka felhozzuk a pincéből a kiságyat, összeszereli a férjem, én ledomestosozom meg mindenféle
• sütök valami sütit (ideje elkérnem a tesóm 3 perces mikrós süti receptjét)

Na mindegy.

Ma vagyunk 33+6, havas a szemközti ház teteje, le kell vinnem sétálni a kutyát és nekiállok rizottót csinálni.

mi lesz a fél liter natúr joghurt, kukoricapehely, 2 dl csipkelekvár és mellé csalántea kombóból?

Na?

Igen. Eltaláltad. Egy iszonyú éjszaka.

"találjuk meg a megfelelő pelenkázótáskát" projekt.

... merthogy még mindig nem leltem rá, evvan, nagyok az igényeim. Egy sima szütyő funkciójú tásenykára sajnálnék 10e Ft-ot kiadni (mármint ilyen babás kategóriában, egyébként sokkal többet is költöttem már táskára, de abba soha nem raktam szaros pelenkát), ami meg pelenkázólapos, hűtős, az meg 

1. itthon nincs

2. 37e Ft.

Ami azért egy pöppet sok, na.

Vizes vagyok, mint állat, akkora  ahasam, hogy ekkora nincs is, és tegnap a zihanyzásnál komolyan felmerült bennem a gondolat, hogy ha beszállok a kádba, benyomódik alattam a kád alja. 

Már 7 és fél kilónál járok, momentán nem hajlik a bokám és a csuklóm sem úgy funkcionál, ahogy kellene. Hihetetlen ingert érzek, hogy kolbászkrémes kenyeret egyek francia salátával, majd az egészet lenyomjam egy kis nutellával, de hősként ellenállok, hisz tudom, hogy a reggelire betermelt 3 szelet után ez most túlzás lenne, így marad az alma, és az egészséges, meleg ebéd.

Azért van még remény és van még öröm a mai napra: megyek a sminkes boltba, valami széppel meglepem magam.

rajtam a fészekrakó ösztön.

Katalogizáltam a fényképeket, téma- és ünnepkör szerint csoportosítottam a képeslapokat, a dekorációs eszközöket és szín szerint szétválogattam a karkötőimet.

A dolog elkeserítő és abbahagyhatatlan. 

További terveim:

• az összes régi mesekönyvünket domestosos törlőkendővel megtisztítom a közel 30 éves portól és légmentesen elzárom
• a dekupázshoz a szalvétákat egyenként lefűzöm (lehetőleg téma szerint)
• rendet rakok az írószeres fiókban (már szétválogattam a tűzőgépbe való kapcsokat méret ÉS szín szerint
• már kitöröltem minden felesleges adatot a laptopomról
• szétválogatom a kásagyöngyöket, amik ömlesztve vannak a gyöngyös dobozban, és kicsi kindertojásokba fogom szortírozni

Szerinted????

Már saját magamat is idegesítem, még jó, hogy Medvi nincs itt.

- Medvi, nem furcsa, hogy apuka leszel?

- Nem, nagyon örülök neki.

- De tényleg? És nem is félsz semmitől sem? 

- Nem. Tök jó, hogy lesz egy kisgyerekünk. Ez az élet rendje. Saját családot alapítottam, és tökre én vagyok a törzsfőnök.

Muhahahaaaaaaaaaaaaaaaaaaa:D

Elvileg 47 nap van hátra, szerintem nem húzzuk már addig. Jövő szerdán UH, akkor majd mondanak okosat. Egy a lényeg, hogy Barnus rendben legyen. A többire szarni rá.

Kék, macikás, majd Anyu varr rá másik huzatot is, ha kell. Ebbe csak bele kell hajtogatni a gyereket, olyan origami-babagami-paramami módon, oszt' jónapot, már nyámbászhatják is a rokonok.

csomagoljuk a díszeket. Ez van minden évben, de most valahogy más az egész: mindig az volt bennem, hogy óóó, még annyi minden van hátra a szülésig, még jön a Karácsony, aztán az újév, és maaaajd, egyszer, valamikor szülünk.

És most szedjük a fát, rendezgetjük a csillagokat, az égőket, a nagy gömbdíszeket és a kisvonatot. Idén egy különleges díszt kaptam a Férjemtől: a filigrán fadíszen egy olyan kisfiú van, aki egy gyertyát tart a kezében.

Ez az első Karácsonya. Még nem igazi, nem kézzelfogható, de már érzi Ő is. Elpakoltuk. Jövőre meg is mutatjuk Barnusnak.

 - És mit éreztél, mikor megláttad a kicsikénket? Aranyos volt? Meghatódtál?

- Jó volt nagyon. Arra gondoltam, hogy helló Barnabás, én vagyok apa, és én szoktam masszírozni a külső burkodat.

- A külső burkát? 

- Igen. Téged, Nyuszkó. A külső burkát, ami te vagy.

Hát így. Gyerekburok lettem.

 (vagy kevesebb valamivel).

Vettünk cumit, cumisüveg melegítőt, termoszt. Beszereztük az első csomag pelenkát, és hirtelen felindulásból fel is bontottuk, sőt, bepelenkáztuk a kutyát.

A kutya rettenetesen boldog volt, úgy hiányoztunk neki, mint sárgaláz a lepratelepre, de tűrte, szerintem érezte, hogy a cél magasztos, és nem azért csináljuk, hogy nevetségessé tegyük, hanem olyasmi szerepet tölt be, mint a Ferrari tesztpilótái.

Hét kilónál tartok, csütörtök óta semmi változás: Barnus keresztbe-kasul, természetesen még véletlenül sem fordul(t) be, és ez nagyon nem aranyos tőle.

Elkészült a takaró (hogyhogy milyen takaró? A takaró. A TAKARÓ.) Kismackós-kékfestős, és középen, Barnus kicsi szíve fölött a másik nagymama ruhájából csillag. Csillag egy égi angyal ruhájából, amit egy földi angyal varrt a kicsi takaróra.

nem siet. Neki így, keresztben kényelmes, és holmi beilleszkedés, megfordulás, ősi szokások NEM akadályozhatják a fiamat, hogy kényelmesen ráfeküdjön a méhlepényre. 

Bizony, Barnus, a makacs kisgolyó harántfekvéses, úgyhogy most a következő dolgok játszanak:

Mindenféle természetfeletti erőket, okkult tudományokat, dobbal pörgő sámánokat is bevetve megfordítjuk Barnabást (masszírozom, beszélek hozzá, fejen állok, hintázok, négykézláb állok, bevilágítok a lukon át zseblámpával, hogy a fény felé forduljon, stb.) 
A 35. héten újabb vizsgálat, ahol kiderül, hogy megfordult a kis piszok (vagy nem.) A 37. héten, ha már ready to go állapotban van (elérte a 3 kg körüli súlyt) befektetnek a kórházba egy éjszakára, és némi pénzért megfordítják a gyereket, aki vagy úgy marad aztán, vagy nem, de az is lehet, hogy a nagy mozgatás örömére elindul kifele. Mondanom se kell, ez a fordítgatás nem egészen fájdalommentes a mamának, de hát meg kell értsem, hogy neki most így a kényelmes.

Ha nem ezt választjuk, akkor a 37. héten lebeszéljük a szimpatikus, káromkodós dokibácsival a császárt, aki majd ha megindult a szülés, jól világra segíti az én kis magzatomat. Én pedig hős leszek, mert császárral nehezebb szülni.

Egy bibi van: nem akarok hős lenni. 

Egyébiránt cürepmanó jól van, 1800g, pont ahogy kell.

és úúúgy szeretem: jót tesz a terhességtől meggyötört bőrömnek, mennyei az illata,  ráadásul pazar borostyánszín, ettől mindig olyan érzésem van, mintha mézben zuhanyoznék.

... és -bár eddig sosem vágytam erre, de- ez most kifejezetten jól esik.

U.i.: holnap randizunk Sütipókkal. Remélem befordult már.

küldenek a Babanetről levelet, ezen a héten ezt kaptam:

Magzatod most már a nap 90-95%-át átalussza (nekem ez nem tűnik fel). Bőre egyre vastagabb és rózsaszínebb. A héten még aktív lehet (ennél jobban???), de mostantól másképp és kevesebbet is fog mocorogni. Arcáról már eltűnt a legtöbb ránc, fejét pedig szinte loboncként is boríthatja a haj (a savból érzem). A súlygyarapodás felgyorsult: most már 2 kiló, míg hossza csak 43 centi.

Jövő ilyenkor már egy 44 hetes bébi gyakorolja majd otthon az első szavakat! Maaa-mmmaaa... 

A nap másik híre, hogy azt hiszem, megtaláltam "AZ ÖBLÍTŐ"-t: meglepő módon (vagy nem), a Bip hipoallergén öblítője az, aminek az elején egy velem nagyjából egykorú (azaz mostanság a második X végén) egyén gyerekkori képe lehet, legalábbis teljes szoci-retro plakát feje van a kisgyereknek a képen.

No sebaj, az öblítő illata remek, a ruha puha lesz tőle és nem viszket se Medve, se én.

és 32. heti UH.

Atyaég, már a 32. héten leszünk, ez nagyon durva!

No jó, nem vészes, de azért mégiscsak zavaró: virslisednek az ujjaim, nehezebben forog rajtuk a gyűrű, megnyomja a bokámat a zokni, és felfújt lufifejem van.

Majd elmúlik - mondják az okosok.

Hát, ez a vizes része múlhatna már, ez nagyon nem a barátom.

31+5 vagyunk ma.

31. hét, 7 kiló, állandó rugdosás. Még mindig dolgozom, de már nem 6-7 napot egy héten, szóval elmondhatom, hogy visszavettem a tempóból...

Kisruhák, pelenkák már katonás rendben, és vettem hálóinget is. Táskát pedig kaptam. Rendkívól praktikus, sokfakkos, jólelférős... Már a 2 hálóing, a fürdőköpeny, a papucs, 2 konyharuha (nem tudom minek, de anyu szerint el-en-ged-he-tet-len), és egyelőre ennyi, úgyhogy még olyan kis finomságokat kell megvennem, mint egyszer használatos bugyi, meg TENA Lady betét. Jaj.

Jövő héten vérvétel meg UH, ráadásul kötelező, genetikai UH, szóval zajlik az élet, sej-haj.

nem egy klasszikus nagymama-típus. Messze áll tőle a kötés-horgolás, a hófehér konty és a hintaszék, a porcukros sütemények... Anyu inkább a nevetgélős-vagány, síelős, szuperjófej, modern kategória. Azonban beütött a nagy hír, az óriási változás: megtudta, hogy nagymama lesz... és azóta csak varr és varr, mos meg vasal, gyakorlatilag az egész kis életét feltette egy patchwork takaró elkészítésére. Bizony ám! Hétről hétre épül-szépül-alakul a kis takaró, mindig hozzátesz egy-egy apró részletet, mintát... Az egész család halálosan unja a véleménynyilvánítást, mert gyakorlatilag teljesen és tökéletesen mindegy, hogy belülre megy-e a kékfestő és a külső háromszögbe az apró kockás anyag, avagy fordítva, vagy egyáltalán.

Egyébként imádom ezt a folt hátán folt világot: otthonos, rusztikus és nagyon de nagyon személyhez szóló, épp ezért még hónapokkal ezelőtt, mielőtt ő nekilátott volna az sk. projektnek, vettem egy ilyesmi mintájú párnahuzatot. Kék-barna-drapp, egyből beleszerettem. Olyan, mint egy álom: tökéletes lesz a gyerekszobába - gondoltam akkor.

Tegnap átvittük Anyunak az összes maradék babaruhát: pakoltuk ki a kis rugigat, bodykat, zoknikat, a cseh pelenkák is ott sorakoztak, majd előkerült ez a takaró is, rádobtam a többire, nem is figyeltem oda, csak valami olyasmit mondtam, hogy "és van egy ilyen".

Anyu ledermedt. A kis arcáról lefagyott a mosoly, csak nézte-nézte azt a takarót, majd mikor értetlenül rábámultunk, hogy "mostmegmivan", akkor csendben csak annyit mondott: itt a konkurencia.

Megismételte.

Itt a konkurencia! Az ellenség. A tökéletesen varrott, szálhiba és illesztési hiba nélküli áruházi patchwork takaró, amivel ő bizony soha de soha nem tudja felvenni a versenyt.

Nem is tudom, mikor láttam ilyen szomorúak utoljára. Nézte a tökéletes formákat, az okos kis bújtatót a hátulján, mi pedig csak ültünk, és mosolyogtunk.

Ő még nem tudta azt, amit mi ott mindannyian, és akkor nem is mondtam el neki azt, amit talán el kellett volna, és olyan egyértelmű és világos volt, mint a nap: a buta, lelkes anyukák megvehetnek a babájuknak mindent. Vehetnek pihenőszéket meg elektromos cumimelegítőt, szuper kismotort és puha lábzsákot a hideg napokra. 

De olyan meleget, amit egy nagymama szeretetéből és két keze munkájából születő foltos kis takaró tud adni, a legmelegebb kályha sem adhat.

Ez valami olyan, amit csak a nagymamák tudnak. Akár ezüstös konty nélkül is. 

az egész hasam mozog. Hullámzik. Nagyon vicces, ha szűk felsőt veszek föl (igen, a 150XL-es szűknek számít), akkor is látszik!

Forgolódik a szentem, más tippem nincs, viszont már háromszor rohantam ki, hogy na-akkor-most-menten-bef.sok, aztán mégsem.

Úgy néz ki, hozzá kell szoknom, hogy ez ilyen érzés, mármint ha felül rugdos. 

... és csak reménykedni tudok, hogy ha egyszer tényleg ordas hasmenés jön rám, akkor nem hiszem majd azt, hogy csak a Barnus forgolódik:D

Helyes ez a kiscsimma... jó-jó, értelemszerűen a nevet meg kell változtatni rajta...

Éjjel, mint az elefánt-asszony dübörögtem ki pisilni, de visszafele ugyanúgy megvolt az az érzésem, hogy beszakad a padló a lábam alatt.

Szegény én, ma rideg állattartáson leszek: semmi szénhidrát (erős vagyok, erős vagyok), csak csalántea (reggel és délben 1-1 bögre... uuuuundorító íze van) meg gyümölcs. Állítólag céklát, uborkát és paradicsomot kell enni. Meg görögdinnyét - ez értelemszerűen most nem annyira megoldható.

No, kíváncsi leszek, hogy bírjuk majd Barnussal.

hozzuk el az új babakocsit, visszük át anyukámhoz a maradék babaruhát. Kimostam a frissen teszveszelt kengurut.

Fokhagymás-spenótos pennetésztáról álmodom, meg arról, hogy 12 hét múlva a kezemben lesz Barnus. Bár az még távolinak tűnik, a spenótos álomkaja azt hiszem most sürgetőbb kérdés.

Zajlik az élet, kérem szépen, és Medvivel nagyon készülünk, hogy igazi kis család leszünk hamarosan...

 egy EGÉSZ ZACSKÓ MARCIPÁNKRUMPLIT.

EGYEDÜL. (Barnabással.)

 Jelentem, a 28. hetet töltjük be ma. Anya 4 és fél kilóval gyarapodott és egyre nehezebben mozog, Barnus meg több, mint egy kiló.

A babakelengye nagy részét már beszereztük.

Van kiságy, abba matrac, fejvédő, takarók, hálózsák.

Kiskád, szűkítő, törölköző, pelenkázólap.

Kisruhák minden mennyiségben. Szó szerint minden mennyiségben - kábé fél éves koráig megvan minden ruhája.

Van utazóágy, babakocsi, kenguru is.

Nagyon remélem, hogy a rokonság nem áraszt el minket műanyag játékokkal, bár anyukám nagyon kis visszafogott, és legalább igyekszik nem minden szart összevásárolni az eéső unokának... a többiek meg úgyis mennek a fejük után, ez sajnos tapasztalat.

egy kiló. Mint egy zacskó fényezetlen rizs, egy csomag liszt - mondjuk meglehetősen akítv liszt:)

Szép, nagyon szép, nekünk legalábbis nagyon tetszik. És egészséges. Ezt én folyamatosan, egyre nagyobb, kiterjedtebb és pazarabb lakomákkal ünepplem meg. 

Kókuspólya ügyben döntöttem: lesz neki. Így megynuygszik a család (másik ága), hogy nem nyomorítom meg örök életre a gyerek gerincét.

És ha már a kókusznál tartunk, mondták a 4d-n, hogy barnus bizony loboncpandúr, lehet látni a haját. Nem lepődtem meg, hisz álmomban mi már találkoztunk, és láttam a kis fejecskéjét: úgy nézett ki hátulról, mint egy kis kókusz.