Pont olyan mese, mint az, hogy lehet 25e-ért eredeti Gucci táskát venni, hogy a 3 napos diétával beleférsz a farmeredbe és nemcsak a melled lesz kisebb, ivagy hogy a tartós rúzs nem szárítja a szádat.

Mese habbal.

A gyerekemnek soha nem lesz foga.

Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy éjjel-nappal üvöltsön.

Éjjel.

Nappal.

Mindjárt hozom azt az uborkát - mondtam Medvinek aztán kimentem a konyhába, hogy intézkedjek uborka, tejföl és teaügyben, de ekkor

- Jaj, Barnus, ne, ismétlem NE vedd a lapátot a szádba. Drazsé, hagyd a Barnabást, nem ad egy harapást a lapátból és MINDKETTEN gyertek el a kukától.

Ne piszáljátok a konnektort. Barnus, hagyd a ruhaszáríítót, mert rádborul, mondtam, hogy rád fog borulni, ugye mondtam? Ne, te ne, te neeeeeeeeeeeee húzd a kutya fülét, a kutyafáját. Ügyesen arra játssz egy picit, amíg eszünk apáddal. Mondom arra. Nem, az arra nem arra van, erre az erre van meg a nyikorgó ajtó, a pezsgősüveg, az asztal sarka meg a... vedd ki a tollat a szádból, egyáltalán hol kaparintottad meg??

Jól van.

Nem. Nemnem. Nemnemnem. Nem szabad. Fúj, de nem szabad a szemetesnél kotorászni. Gyere ide ki. Az pedig a bejárati ajtó előtti szőnyeg, ott vesszük le a lábunkat, akarom mondani a cipőnket, de most már nagyon mérges Édesanya, ne feszítsd tovább a húrt, Bernus. Medvi te meg segíts már!!

- Igen, Barnus az nagyon koszos, mert ott vesszük le a cipőnket, és aki a lábát is ott veszi le, azt meg nem csúfoljuk!

 Heveredjünk le és nézzük a plafont, ha Neked az jó móka, akkor szívesen beszállok. Borítsuk le a frissen mosott ruhákat a szőnyegre, semmi baja nem lesz, és hemperegjünk benne. A pálma lehet a dzsungel, én a naaaaaaaaagy dzsungel-anyafarkas, Te pedig a kis, nyivákoló farkas, és együtt menjünk el négykézláb a tiltott tisztásra (kutyakaja), a Nagy Zagubogóhoz (mosógép) és a Farkas-szigetre (autós játékszőnyeg), majd birkózzunk, és nem, én már nem is anyafarkas vagyok, hanem csikizőgép.

Simogassuk meg a zsiráfot a szekrény oldalán, látod, ilyen a hideg ablak, a meleg radiátor, a konyhai habverő dobverőnek is jó, és most induláááááááááááááás vissza a ruhakupacba.

Vicces, nem? de, kacagung, kacagunk, nekem potyog a könnyem, mert jó így, jó vele, jó nekem, és majd összehajtogatom azt a ruhát.

Az megvár. De Ő most gyerek.

karacsony.kifoztuk.hu/

Úgy 3 hete keresett meg a Kifőztük szerkesztője, hogy lenne-e kedvem írni a karácsonyi különszámba valami sminkelőset, készülődőset. Az egész anyag (rengeteg recepttel) némi pénzadomány fejében letölthető, a befolyt összeget jótékonysági célra fordítják: az Élelmiszerbank kapja, Karácsonykor tartós élelmiszert és némi édességet küldenek belőle azoknak a gyerekeknek, akik állandóan éhesek.

A probléma sajnos nem is olyan távoli, mint hinnénk: Édesanyám egy általános iskolában tanít, és meséli, hogy bizony sokszor jönnek be úgy gyerekek a suliba, hogy olyan éhesek, mint a kis farkasok, mert az előző napi uzsonna óta, amit a suliban fogyasztottak el, még nem ettek. Mindez 2010-ben, Budapesten. Ezekkel a gyerekekkel találkozol a villamoson, vékonyka kis testük viszi a nagy iskolatáskát, és nem is gondolnád, mennyire összefacsarodik a kis szíve, mikor Te csokis sütit majszolsz előtte. Nem, nem irígykedik. 

Csak éhes.

bulit tartottunk szombat éjjel. Ózdra mentünk, mert a nagypapám 80 éves lett, úgyhogy kiscsalád apukám nagy kocsijába be, irány Ózd (2 és fél óra), ott hejehuja, köszöntés, ebéd, aztán huss haza (újabb 2 és fél óra).

Ekkor még semmi nem látszott a viharból.

Medvi elment szülinapot ünnepelni, én elővigyázatosságból otthon maradtam a kisdeddel (ekkor még azt hittem, jó fej), ikszfaktoroztunk, 9-kor letettem aludni, és a kis drága el is aludt, szuszogott, édesen... egészen 23h-ig.

Akkor felkelt. Enyhe torokhang, a cumit add vissza, anya. Visszaadtam. Visszaalszik.

Részemről rohanás, überdurva hasmenés.

Gyerek dumál. Ghögöááááááákh. Gööááááááááááághdáááááá.

Itt vagyok, aludj szépen, anya is visszafekszik. Zenélő játék felhúz, jóéjtdallam, működik, mert én iszonyú álmos vagyok, ágyba visszamászik, párna eligazít.

Öööö-öö--gőőőőőőőőőőőőőőőőőőő. Áááááááááááááááááááááááááááááááááá.

Rohanok be a szobájába, merthát a nagy ordítás biztos életveszélyt jelez, de nem, a gyerekem ül az ágyban és a zenélő kisholdat inzultálja. Széles mosoly, jé-anya-te-nem-alszol?-fej, mikor belépek. 

Éjfél. A gyerek szarik a fejemre, nem alszik. Játszik.

0:30 - feladom. Áthozom az ágyamba, hátha ott elalszik.

0:41 - visszaviszem a szobájába, mert életveszély, amit művel a nagy ágyban, mindenáron fel akar állni, kúszik a lábtámlához, jaj, majdnem leesik, hangosan visít a boldogságtól, hogy meekkora játszótere lett hirtelen a szíros kis 140x75 után.

0:54 - feladom (ez még sokszor lesz így az éjszaka során). Előbb irány a vécé, majd a konyha, két görcsoldó be, aztán bevackolódom a gyerekszoba kanapéjára. Csimpánz ül az ágyban, hangosan röhögve sípoló játékokkal játszik. Elveszem.

1: 15 - visszaadom, a sípolás jobb, mint az üvöltés.

1:30 - brilliáns ötlet: megetetem a kis görcsöt. Kiütöm, akkor majd húzza a lóbőrt reggelig. Táp, pép, sűrítő, minden játszik. Megeszi.

1:37 - el is csendesedik. Talán alszik. Visszafekszem a gyerekszoba kanapéjára, már nem költözöm át a hálóba, nehogy felkeljen a gyerek. 

1:38 - bef@sok.

1:39 - inkább f@ssak be, minthogy felkeljen.

1:40 - nincs mese, ha nem indulok meg, tényleg baj lesz. Kiosonok, halálomon vagyok, már könnyes a szemem a fájdalomtól és az álmosságtól. Mire visszaérek, már ül a kiságyban, a cumiját keresi. Ügyes gyerek, megtalálja. Ennek hangosan örül.

2:50 - befejezi a hangos örülést, a nagy jövés-menésben megszomjazott. Ezt a tudomásomra is hozza. Ha lenne OKJ-s képzés tarzanüvöltésből, a fiam lenne az oktató.

3:40 - elájulok az álmosságtól. Időnként felriadok, hogy mit csinál a gyerek, de most épp a rácsokat nyalogatja, a játékokat dobálja ki, a kisharinyát tekeri a nyakára, a... ób@sszameg, a kisharisnyát tekeri a nyakára??? Az előző bejegyzés kapcsán említeném meg, hogy az Úr a Barnabás pásztora lett, én ilyen helyzetekre fenntartom magamnak a káromkodás jogát, illetve azt, hogy égető vágyat érezzek egy cigi után. Végülis majddnem felakasztotta magát a gyerek.

3:45 - újból megetetem. Ez már emberes adag, kábé okt. végéig ki kellene ezzel húznia.

3:56 - a gyerek hangszínt váltott, már nem örömében nyűglődik. Beszart. Tisztába teszem, de fájdalom, nem vagyok elég gyors, még van ideje a szaros seggével kondenzcsíkot húzni a lepedőre. A kék kis csillagon barna mackófolt van.

3:57 - kombinált fosás-hányás nálam

4:01 - vissza a szarcsíkos gyerekhez: laposakat pislog. Gyors döntés: a büdös álmosít, így elfedem a sötétbarna pléddel a szarfoltot, visszafektetem a gyereket, aki elszenderedik. Én ekkor rájövök, hogy a vadonatúj, pihe-puha angol gyapjúból készült garbós poncsómat terítettem a gyerek szarfoltjára.

Mindegy. Ráérek holnap gyászolni. Részemről búcsúfosás.

5:23 - megjött apa.

6:20 - a gyerek felkel, és elkezdi a napot.

Barnabás ma 8 hónapos. 9800g, 73 cm, okosügyesaranyos. Ezt onnan tudom (mármint nem azt, hogy okosügyesaranyos, hanem a többit), hogy tegnap felhívtam a védőnőt, és mondtam neki, hogy bevinném a szervízbe a gyereket, mégiscsak 8 hónapot futott, mondják meg, kell-e valamit javítani rajta. Miután átvizsgálták, kiderült, hogy csak olajcsere (új tápszer) kell, a többi funkció remekül szuperál.

Dumál. Mármint nem idéz Puskint, nem erről van szó, de én például Ghiiiiiiiiii vagyok (gondolom az Ágiból), anyu Oóóoó, az apja meg néma áhítatos csend és széles mosoly.

Mozog, megállíthatatlan lakáson belül. A kutya csak akkor érdekes, ha a szájából ki kell venni a kaját. Olyan dolgokkal nem is játszik, aminek a következménye ne lehetne égési/szúrási/önakasztási és/vagy halálos kimenetelű baleset. Jól ézed, rohanok utána. És ma hajfestés lesz, szerintem megőszültem:)

 de mégis összegyűjtöm a lényegtelennek tűnő, de must have dolgokat:

• jó babakocsi. Úri huncutságnak tartják, de nem az, én már agyf@szt kaptam volna nélküle
• jó turmixgép/botmixer. Elengedhetetlen. Komolyan. Megőszülnék, mire lereszelném a délutáni papit.
• merev aljú táska. A puha aljú sz@rt sem ér, csak dagasztod benne a pelenka-kulcs-neszeszer-popsikrém-forgalmi-pénztárca-határidőnapló-telefon-másikkulcs-popsitörlő-mármegintpelenka-toll-labello-basszamegezmármegintaforgalmi-pedigittvolt-nincsmeg halmazt. Merev aljú táska, onnan nem fordul a többi alá a már átnézett-de-nem-az cucc.
• légzésfigyelő. Ennek köszönhetően alszom nyugodtan.
• fogzáskönnyítő-fájdalomcsillapító kúp/zselé/homeopátiás bogyó.
• ...és végül, de nem utolsó sorban: olyan játék, ami nem csak úgy van, hanem csinál is valamit.

Most épp ez a kiszemelt:http://www.jatekshop.eu/keszsegfejleszto-nagy-jatekkocka-simba-4775.html/hun

hiába írják, hogy egy éves kortól, a kis szaros 7 és fél hónapos húsgombócok már unatkoznak a bájos-bárgyú forgók láttán

 én is, mint minden gyerek szívből utáltam a spenótot. Aztán a közel 30 24 év alatt nagyon megszerettem, és ma már elég sokszor esszük. Kecskesajtkrémes-spenótos tagliatelle vagy spenótos-parmezános gnocchi, fetás-spenótos kosárka vagy csak simán bébispenót, mint köret - mindegy. Egy a lényeg: hogy jó fokhagymás legyen.

Barnusnak a kép szerint nem kell várnia még 30 24 évet, nagyon úgy tűnik, hogy a spenót-pici fokhagyma-sárgarépa-rizs bejött neki.

 egyre ügyesebben alszik. Már csak egyszer kel fel éjszaka enni, egyszer meg a cumiját kell visszapattintani a szájába, de egyébként nyomja fél 8-ig is akár.

Most ébredt fel, kicsit álmos még a szeme, és ezeket a paparazzi fotókat nézve beláthatjuk, hogy még a legnagyobb sztárok is ugyanolyan emberek korareggel, mint mi: lefejelik az ágyat és Napóleon hajuk van. 

 rettenetesen aktív a gyerek. Mondhatnám ezt palástolt vagy alig alástolt büszkeséggel is a hangomban, éljen-éljen, de inkább fáradt vagyok.

Ront-bont, a szeme se áll jól, mindenesetre akármilyen ördögfióka, a keresztelő időpontja egyre közeledik, nekem pedig meghívókat kell gyártanom. Jaj.

Mellesleg látjátok a mókuskás képet a gyerekszoba ajtaján? A helyi ápiszban vettem, falmatrica, ráadásul térbeli részei is vannak, aa mókusok szivacsból vannak és jó 1 centire kiemelkednek az ajtó síkjából.

Az külön tetszett, hogy a ragasztás nem tartott tovább 3 percnél, és mindez mindössze 2100 forintba fájt.

 a tegnapi nap a malacszerű visítás jegyében telt. A fejemet vertem a falba.

 A kiscsibe és Édesanyám keze csak statiszták.

 áll a gyerek. Kapaszkodik a kiságy rácsaiba, és úgy áll, mintha kötelező lenne. Kábé másfél hete volt az első akció, azóta finomította a technikát, most már üzembiztosan áll. Nekem pedig azóta egy perc nyugtom sincs...

Teszek majd fel képet, de most megyek, megpróbálom legalább egy pillanatra leültetni, bár tudom, hogy esélytelen: a gyerekem számára az ülés az örökrelegnagyobbhülyeség mostmár.

A fekvést meg csak suttogva mondjuk, úgy teszünk, mintha arról már nem is beszélnénk.

 keresztelő lesz. Még nincs időpontunk (október lesz nagy valószínűséggel), és abban a templomban lesz a keresztelő, ahol összeházasodtunk az én Medvémmel.

Most a felmerülő legfontosabb kérdések (természetesen a csendes, áhítattal teli csend után)

• mit vegyek fel?
• mit vegyen fel a gyerek?
• hányan férnek el a lakásunkban? - ugyanis keresztelő ÉS utána nálunk egy uzsonna, egyben lakásbemutató a családnak
• meghívó milyen legyen?
• mi legyen a menü?

Plusz szervezek egy pót-lakásbemutatós bulit a boros barátainknak is, és lassan oda is szétküldöm a meghívókat. Úgy szeretek szervezkedni!!! 

 ha 546736436583 négyzetmétert lefedek puha, meleget sugárzó, kényelmes, párnázott kúszó-mászó felülettel, akkor a gyerekem - számomra érthetetlen gyorsasággal- odaér a szélére és elkezdi piszkálni a kutya szőnyegét.

Őrület:)

 Kacagott, nevetett, nyögött és persze ült (ez mindig érvényes mostantól, csak akkor nem, ha külön említem, hogy más testhelyzetben képzeld el a fiamat). Egy gond volt ezzel az egésszel: az, hogy 23:12 volt a telefonomon.

Szemeim bedagadva, szám sírásra görbül, hol kell kivenni az elemet a gyerekből?, miéééééééért nem álmos?, te jó ég, hogy fog fájni a fejem.

Előző este ugyanezt játszottuk. Megvacsorázott, majd másfél órán keresztül csömcsögött és csimászkodott, viszont akkor az apja volt a harcvonalban.

- Medvi, basszus, etesd meg azt a gyereket, attól beájul.

- De már vaacsorázott, és...

- NE kérdezz semmit, csak etesd meg. Legyen 100ml:3kanál táp. Vagy tudod mit? Legyen 100 ml: 1 pép és 2 táp.

Ekkor meghallottam a babaőrön a nyöszörgést.

- Várj, legyen... legyen... 2 pép és 1 táp, akkor sűrűbb. 

Újabb csömcsögés. Medve a konyhában, én meg az ágyból, kiabálva:

- Medvi! 120ml legyek, 2 pép, 2 táp.

Visszajött mosolyogva.

- Értem. Tehát megláttad a konyhakést, szemed átsiklott a kisbaltára, elméláztál a láncfűrészen, majd a buldózer kulcsával elindultál kifelé?

Akármilyen késő volt, kitört belőlem a nevetés.

.

..

...

Tegnap este az atombomba volt soron, de elaludt a gyerek.

almafablog.blogspot.com/

A BLOG MOSTANTÓL ITT IS ELÉRHETŐ.

Aztán mi van még?

Ja, kép a zseniális Barnusülésről, néha még azért elbukik.

 Majdnem egy hónapja nem írtam (el tudod ezt képzelni?), közben a gyerek már millió élményen túl, ül, sőt, lassan le is érettségizik.

Sorban. 

Hajókáztunk a Balcsán, bizony ám, mentünk Siófokról Füredre, kettesben, én és a kisfiam (meg a hűtőtáska, a nagy csomag, a nagy táskám, a kicsi táskám, a kajás, a babakocsi, ésagyarekisottvolt). Nem lelkendezős út volt, inkább a nincs-más-választásom, de végülis a kezdeti nehézségek után (hogy jutok fel a hajóra?) már egész jól ment a dolog, és mikor kivettem a kocsiból, és megmutattam neki, hogy KISFIAM, édes kisfiam, ez a Balaton, érzed, ahogy a szél a hajadba kap? ahogy a tihanyi apátság kirajzolódik? ahogy a napfény vidáman táncol a bőrödön? na, akkor ő ezeket mond érezte, és örömében bele is folyatta a nyálát a magyar tengerbe.

A másik hatalmas újság az az, hogy Barnabás fel tud ülni, magától, kitámasztósan, mint a kis gorilla. Ezt egy múlt heti baba-mama talin mondták először, mikoris megjegyeztem, hogy jaj-de-hülyén-tekeri-magát-a-gyerek, na-majd-mingyá-kiegyenesítem, erre megjegyezte a már nem elsőgyerekes anyuka, hogy inkább ne, mert most próbál felülni.

Azóta sikerült neki.

Éjszaka is. Többször.

Csak a kezdő pozícióba nem tudja még visszaküzdeni magát, úgyhogy most azt játszuk, hogy éjjel sírásra megyek be a kis szobájába, a gyerek meg ül az ágy közepén, és bömböl, miszerint:

1., nagyon utálok már itt ülni, egy órája ülök itt és álmos vagyok

2., kiesett a cumum ebben a nagy ülésben és EGYÁLTALÁN nem találom.

Utóbbit általában még megfejeljük azzal, hogy a gyerek a cumin ül, ami még nyom is. Kemény az élet.

Úgy rohan az idő, el se hiszem, már fél éves a kisfiam. Egyfolytában szerel, mókol, ügyesedik, forog, harcol, örül, mosolyog, felfedez.

Írják, hogy nincs szó arra, mi boldogságot tud adni egy gyerek.

Ez nem igaz.

Van rá szó: határtalan boldogságot találok minden nap abban, hogy látom, hogy a fiam már négykézláb áll, hogy először a nagy kádba dugta az apró lábujjait, hogy hangosan nevet, mikor hazajön az édesapja, hogy nyakig maszatos az almapüré után, hogy ásít, mint a nagyok, ha elfáradt, hogy nyújtja felém a kicsi karjait, hogy vegyem fel és öleljem magamhoz.

Nos, nem biztos, hogy mindig fel tudom majd venni. De hogy minél tovább ölelhessem, immár határtalan felelősséggel tartozom magamért is.

Ami eddig nem számított, az most értelmet nyer: értelmet nyer a vérvétel, a méhnyakrákszűrés, a mammográfia, az egészség. Minden egyes pillanat számít.

 lett a gyerek. Tegnap óta húsevő. Beleizzadt, sikongatott, a kis haja a fejére tapadt, de megérte: az evolúció és a tápláléklánc csúcsára jutott.

Hivatalos:

Fogtündér, fogtundér, édes kicsi fogtündér, gyere el vére hozzánk, puha szárnyaidon, és édes kicsi fiam álmában örvendeztess meg minket apró kicsiny gyöngyfogacskákkal.

Valós:

Fogtündér, wazze, jöjjön már ki szerencsétlen gyereknek a foga, mert agyf@szt kapunk mindketten a férjemmel, ha mégegy éjszakát kúp, zselé és homeos bogyók ellenére ÍGY végigüvölt. Szóval penderedjél ide és tedd a dolgod, mert így nem leszünk jóban.