... egyáltalán, fel fogom venni VALAHA? Kényelmetlen, elég magas a sarka és botrányosan arany. És igen, eljött az ideje: esküvőre mentünk, a fekete, bőszoknyás ruhámhoz remekül passzolt. Öv helyett egy arannyal átszőtt kendőt tettem a bújtatókba, hozzá egy arany táska, és aranypor a szemre.

Nagy nap volt: Barnus (az ÉN kicsi fiam, anya egyetlen kicsi bogara, stb.) először aludt házon kívül. Délután 3-ra vittük át a pótmamihoz, majd (szokásunkhoz híven rohanva) indultunk az esküvő helyszínére. Huh, odaértünk, oké, pogácsa,

TELEFONÁL- mi van, baj van? csak most mentetek el...

állunk, mint a hülyék, süt a nap, ültetésrend, foglaljunk helyet a polgári ceremóniára,

GYORSAN TELEFONÁL - minden oké, mint mindig, mikor itthagyod, ha egész nap tudok rá vigyázni, menni fog egész éjszaka is, és most még csak 5 óra van

bevonul, össszeházasodik, megkönnyezi, csók, csók, konfetti, kivonul, buborékfúj,

TELEFONÁL - öhöm, minden oké, komolyan, a gyerek szundikál, 6 óra van

megnyugszik, iszik egy gintonicot. Mégegyet.

TELEFONÁL - nem veszik fel.

Jön a fényképezés, leves, és a borjúpöri túrós sztrapacskával, meg még gy gintonic (ne kérdezd, miért pont az, de már megvidámodtam tőle)

TELEFONÁL - légy szíves, ne hívj többet, mert lassan készülünk lefeküdni. Majd holnap reggel gyertek a gyerekért. 

totál feleslegesnek érzi magát, ismét vodkanarancs, majd megvidámodás, vihogás, Medvével oltári táncolás, szerelmes andalgás, waka-wakára ropás, őrületes és meglehetősen szédülős este.

Esküvői torta, gyertyafény-keringő, első tánc (emlékszel? emlékszem). Már nagyon ránk fért egy ilyen este.

Kellenek az aranycipős esték, legalábbis nekünk nagyon kellenek. Szép dolog, hogy ő aa gyerekem apja, de az én férjem IS. Nekünk, kettőnknek a szerelméből született az imádott kisfiunk, de ha mi ketten  férjként-feleségként elfeledkezünk egymásról, akkor megborul az az egyensúly, ami az egész létünk alapja, és amit óvnunk és védenünk kell.

Igen, néha kellenek az ilyen esték, ahol, mint Barnus felelősségteljes szülei nem létezünk tovább, csak ő és én, mint két bulizó tini.

Örökreszeretsz? Örökreszeretlek.

Másnap macskajajos reggel: szép emlékek a nagy buliról, de már kényelmetlen lenne az arany cipő.

Újra édesanya szeretnék lenni, és Ő, az én nagy Ő-m is nagyon szorosan fogja magához a kisfiunkat.

1. 1. Ha megkérdezik van-e tejed, MINDIG azt mondd, hogy van. És akkor téma lezárva. Onnantól senki nem akar megfejni, tippeket adni, görögszénát etetni veled és ilyen faszságok.
   2. Vegyél cumit. Nem lesz tőle hülye/drogfüggő/kiegyensúlyozatlan a gyereked, és te sem kapsz agygörcsöt a sírástól.
   3. Be fog dagadni a lábad a szülés után. Két napig úgy fogsz kinézni, mint az elefántlány, úgyhogy olyan papucsot vigyél a kórházba, ami állítható.
   4. Fürdetni apa dolga. Itt a pont a mondat végén.
   5. Ha néhanapján benne hagyod az autós hordozóban, mert épp elaludt a kocsiba, nem lesz tőle baja. De TE alhatsz (kezdőknek) vagy kilakkozhatod a körmöd (haladóknak).
   6. Ne hagyd, hogy beleszóljanak abba, hogy mit csinálsz. Nálunk a családtagok előszeretettel vetkőztetik, amikor én öltöztetem és öltöztetik, amikor vetkőztetem. Nem kell megmagyarázni nekik semmit. Csak add rá vissza / vedd le róla a ruhát, és mosolyogva mondd a gyereknek, hogy "A mami tudja, hogy fázol, miiindjárt levesszük azt a ronda, meleg plédet." Haladóknak: "Jaj, de beöltöztetett VALAKI, de a mami tudja, hogy...".
   7. Nem kell babavíz. A Szentkirályi adható forralás nélkül.

    

   Amit sokat használtunk: pihenőszék, rugalmas kendő, ami rohadtul fölösleges volt, az az autós cumisüveg melegítő. Akkor kell, ha tápszeres a baba, viszont a tápszeres babák általában nem igény szerint esznek, hanem 3 óránként eleinte, és akkora távolságra úgyse mész, amíg kicsi.

   Rengeteg baba született mostanában a környezetemben (köztük a sajátom), úgyhogy... ha engem kérdeznek az újak, én ezt tudom mondani. Majd ha eszembe jut még valami, írom.

 Guns rajongó. Elég volt bekapcsolni a VH1-t, és hangosabbra venni a Sweet childe o mine-t, és csodák csodájára ugyanúgy nyávogott és vonaglott, mint Axl Rose.

Ami a rossz hír kategóriába esik, az az, hogy a férjem is ezt csinálta, sőt, ő még léggitározott is.

Amúgy jó kis szombat este volt: átjötta leendő keresztapa, volt chili és sör, meg diós-bazsalikomos sajtkrém, dínom-dánom kacagás.

Tetszett neki a gyerek.

 Mióta szilárd kaját is eszik a gyerekem, azóta minden este olyan 20-25 percem azzal ment el, hogy üvegreszelőn csiszmagoltam az almát, a banánt és a barackot (anyáink is így csinálták). Ez a művelet roppant izgalmas, amíg van foci vb, de ha mindezt a Barátok Köztre kell csinálni, akkor az már nem mindig olyan izgi (pont akkor van szünet, mikor közeledik a kajaidő).

Ám tegnap egy hirtelen ötlettől, mondhatni isteni sugallattól vezérelve a megtisztított, feldarabolt gyümölcsöket összepürésítem a rúdmixerrel. Bruttó 20 mp volt. 

Majd rájöttem, hogy anyáink azért nyígtak az üvegreszelővel, mert nem volt botmixer.

Még egy aprócska megjegyzés: 2 hónapja üvegreszelőzök minden este. A botmixerünk kábé 3 éves.

 ma nincs jó napunk. Nyűgös vagyok én is, ő is, nekem a hajam hullik, neki a foga jön.

Kiváló páros vagyunk.

Egyébként mondtam már, hogy a gyerekem egyik kedvenc időtöltése a hányás? Viccen kívül. Miután hányt (na jó, bukott), boldogan belefúrja a fejét és mosolyog.

És ez még akkor is undorító, ha nekem ő az én egyeten, aranyos, kedves, édes kisfiam. Hát még ha egy vadidegen szemléli... Brrrr

 Próbáltál már egy 4 és fél hónapos gyerekkel buszozni, villamosozni ésatöbbizni?

Nem?

Ne hagyd ki. Ha az emóság, a fakírság már kevés, sőt, az öncsonkítás is megvolt, akkor egy ilyen túrával garantáltan kitolhatod a határokat.

Kezdjük ott, hogy TÉNYLEG senki nem segít feltenni a gyereket a buszra. A legkönnyebb babakocsival számolva is 7kg (kocsi) + 8 kg (gyerek) + 5 kk (pelenkázótáska, kaja, cumisüvegek, popsikrém, sípolós seggű falovacska, pelenka, csörgős amorf ikeás állatka, játszószőnyeg), szóval ez így megközelíti a 20 kilót, na, ezzel kell felkapaszkodni a kék bálnára, ami lássuk be, nem egyszerű.

Utazni sem. Először is mindenki (idős néni; tini-biztostűvel-az-orrában; fogatlan-hajléktalan-TBC-vel) kötelességének érzi, hogy legalább egyszer benézzen a babakocsiba, elmondja, hogy milyen báááájos a gyerek és egy hangos gügügűűűűűűű vagy hullullúúú kíséretében felhívja a többi utas figyelmét arra, hogy cselekedjenek ők is hasonlóan.

Hogy én se unatkozzak és ne érezzem magam elhanyagolva, tuti, hogy legalább egy ember meg fogja kérdezni, hogy van-e tejem, mit eszik a baba, kakik-e rendesen, mennyit híztam a terhesség alatt, és a gyerek öröm és boldogság. Az utóbbit nem kérdezik, kijelentik.

Majd a leszállás. Ott indul, hogy a buszvezető már türelmetlenül csenget, mikor Te még csak ott tartsz, hogy megfogod a babakocsit, hogy valahogy leavászkodj arról a kurva buszról. A nézőközönség megvan és két szurkolótáborra oszlik:

1., jaj, csórikám, drukkoljunk neki (de ne segítsünk, meg-kell-tanulnia!)

2., jaj, baccameg, siessen már a pudvás kölykével, mert vár a csajom/pasim a Deákon. (ne segítek neki, tanulja csak meg!)

Hát így. És ha ezek után

• nem jön rád a szapora hasmenés hazafelé
• nem ordít a gyerek, mert éhes
• nem hagytad valamelyik szatyrot a buszon
• nem száll le veled együtt egy néni, hogy szórakoztasson a lámpáig

akkor szerencsés vagy, ha mindez egyszerre, akkor meg olyan, mint én.

 és csodálatosabb dolog van a világon, mint mikor mosolyogni látod a gyereked vagy hallod, ahogy hangosan felkacag.

Csak egy sem jut eszembe, akárhogyan is tötöm a fejem.

 Nem kell találgatnom, hogy jaj, mi a baja, ha sír. Egyébként ritkán sír, jó doga van, sok helyre viszem (vásárolni, fodrászhoz, kávézóba, miegymás), és az, hogy a gyerek ennyire csendesen jófej, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik barátnőm, akinek a

Egy-aranyos-kisbaba-van-a-kezemben

szavak ebben a sorrendben soha nem hagyták el a száját, de mikor Barnus a kezében volt, na akkor igen, szóval próbálom még pedzegetni a határt, hogy meddig lehet elmenni ezzel a mondattal anélkül, hogy pontot tennék a végére, merthogy ilyen úttörők és forradalmárok vagyunk mindketten: a fiam is és én is.

Pont.

 rendez, rendez, szemlét tart. Itt épp a nagymamánál (aki nálam "Anyu" fedőnéven fut), szemmel láthatóan ingerszegény környezetben, fájdalmas elhanyagoltságban.

 - mondta a doktor néni. 

Nyáladzik, mint egy teve, szerved, csümcsög, szörcsög, nyammog, csurimpázik, nyüsszög, méltatlankodik.

Hátáról a hasára fordul, aztán mint egy turbó kukac vonaglik a szőnyegen. Utána ordít: visszafordulni még nem tud.

 így le kellett takarnom a babakocsit egy textilpelenkával, mikor sétáltunk.

Mögöttem két suttogó hang:

- Miért van letakarva a kisbaba?

- Nem tudom. Biztos csúnya.

 most vasárnap lesz 16 hetes (mielőtt valaki megkérdezi, a hozzátáplálás és az oltások miatt szokás fél éves koráig hetekben számolni), de profin tudja érvényesíteni az akaratát (szerintem azért volt akkora a hasam, mert a gyerekkel egy personal life coach is odabent lakott. Valószínűleg ugyanaz a személy, aki Bin Ladent, a Vaslédit és Dr House-t is kitanította).

Gőgicséléssel kezdi. (Jó fej vagyok, tündibündi, gyere ide, kegyelmes leszek, vigyorgok rád, aztán megteheted, amit akarok)

Jön a tompa torokhang  - (De most gyere ide)

Nyöszörgés - (nem hallod?)

Erősebb nyöszörgés? - (NEM HALLOD?Gyere, most még túsztárgyaló nélkül hajlandó vagyok beszélni)

Nyafogás - (Háromig számolok.)

Erős nyafogás, vörösödő fej - (a t.köm tele, már túsztárgyalóval sem vagyok hajlandó. Mit képzelsz? No majd én megmutatom, hogy...)

Brutál sírás piros fejjel -  (Szarok a kifogásaidra, késő bánat, már ne lóbáld azt a szaros csörgőt, eddig kellett volna, nem érdekelsz, akkor sem érdekelsz, inkább becsukom a szemem, és...)

Brutál sírás, nagy szünetekkel (nem, nem hagyja abba, csak erőt gyűjt) és lila fejjel (komolyan. Pulóvernek szép lila, de a gyereked fején nagyon rémisztő a látvány) - (Tommmmmbolj vihar, pusztuljon mindenki, rettegjen a föld, Barnabás haragját felkeltettétek, alávaló férgek).

Hát így. Ez még a tündibündi fej, de ne tévesszen meg. Már én se veszem be. Csak álca:)

 egy dobozos sör a pelenkázótáskában??? - kérdeztem felháborodva a Medvét.

- Hát, ha csak egy, akkor nagyon szomorú vagyok.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááááááááááááá, itt a második is!-kiáltottam.

- No, akkor megnyugodtam, Nyuszkó. Tulajdonképpen a "sörösdobozokkal hűtés" módszer a tápszer fehérjekicsapódása ellen van. Bizony. Nem élvezeti célokat szolgál. És hopp, már nincs is szükség a hűtésre - mondta, majd megitta mindkettőt. Hiába, öröm a lakásfelújítás.

Tegnap egyébként a Skanzenban voltunk, így komondor mellett, szabad ég alatt, csujogatós zenére tettem tisztába a fiamat, akit aztán délután elrabolt a nagymamája, és -mivel kinőtte a sapiját- egy "Szüleim! Fáznak a füleim!" felkiáltással adott vissza.

 Ma fodrásznál volt velem: édes volt, egy hangja nem volt, csak pislogott a babakocsiból, mint a luki nyúl, és vigyorgott a fodrászra és a körmösre.

Múlt héten kávézni voltunk, az Alleeban van egy Libri, ahol nyílt egy Frei kávézó: madagaszkári(? azt hiszem madagaszkári. De lehet, hogy marokkói. Valami M-betűs) tejkaramellát ittam.

Most meg álmos vagyok. Ő is. Ideje egy délutáni alvásnak.

 azt kivonják a forgalomból. Igen. Bizony. És ami helyette van, de most bkomolyan, nézd már meg ezt a pelenkát, ááá, már az az aranyos csík sinncs rajta, pedig milyen édes volt, volt kismackós, meg kismacskás, meg elefántos.

Na mindegy, biztos csak így tudják az árat tartani: a luxus dekorációs elemeket levették róla.

Baaaasszus, és nem is a hason kell összekapcsolni, wazze, forgassam a gyereket, hogy a hátán összekapcsolhassam? Jééézusom, ez miért jó? És vettem belőle egy 90 darabos csomagot. Na szép. 

Nem passzol, nem jó, áááááááááá, folyik kis a pisi, sehogysejó.

Medvi, hallod? Sehogysejó. Háromszor kellett átpelenkáznom, mert átpisilte. Szar ez a pelenka, nincs mese, mindent megszüntetnek, ami jó.

És ekkor az én drága férjem rávilágított, hogy nincs itt semmi baj, csak meg kell fordítani a pelenkát. És akkor egyből a hasán lehet kapcsolni. És megkerültek a díszcsíkon tanyázó kisállatok is...

 szuperhangyát látni?

Íme:

Egyébként minden oké velünk, hétvégén megvolt az első borfesztivál, napos kirándulás és a legislegelső anyák napja is. Utóbbi természetesen külön posztot érdemel.

Naptejet még nem vettem, vacilálok, melyik legyen. 

 Változatlanul jövünk-megyünk a gyerekkel, ő meg nagyon élvezi. Éppen ezért a legaktuálisabb kérdés a milyen-naptejet-vegyek dolog: nagyon sokan a "gyógyszertárit veszek, az biztos szupertuti" csapdába esnek. No, majd ma jól megnézem magamnak a kínálatot.

Alfréd, a kacsa.

Na jó, ez csak részben igaz; nem, nem tértem át a királyi többesre, Banusnak valóban Alfréd kacsa plüss változata a legjobb barátja, hosszú tízpercekig csendben nézi.

És a fiam barátja az én barátom is: díjazom az áldott csöndet, a nyugalom perceit, amit Alfrédnek köszönhetek. Nálam azért megosztott a hely: a kiskacsa mellett jut hely Guccinak és Roberto Cavallinak is.

akit simán ámulatba lehet ejteni egy vajas kenyér elkészítésével. Nem kell ide rántott csirke meg kaviár, sörben sült csülök meg bableves, elé egy szelet kenyér és rá egy kis vaj.

Voilá:

hősiesen feküdt, csak a szeme járt ide-oda, nyújtotta a kis fodros combját. Mint egy igazi nagyfiú. 

Én átöleltem, azt hazudtam, hogy semmi baj, kicsordult a könnyem, és kiabáltam a mamám után. Végtére is ő a nagyanyja, fogja le ő, illetve ő az én anyukám, ne tegyen ki engem ilyen szörnyűségnek, hogy végig kelljen néznem, ahogy beadnak neki két injekciót. Oké, ne nézzek oda, rendben, nézem a szemét, és látom, ahogy kikerekedik, mert érzi a szúrást, és még egy hátra, és már sír, rázkódik a kis háta, és oké, hogy nem lesz diftériatetanuszgyerekbénulás, de nem lehetne oltás helyett cseppekben? Jaj, nagyon rossz volt.

Leginkább nekem.

Ő egy kis láztól eltekintve hamar túljutott rajta. 

 Ennek örömére(?) tegnap pocsék napunk volt. Az még oké, hogy összesen 45 percet aludt nappal (mondjuk szerencse, hogy éjjel bepótolta, mert egyébként übergiga irgumburgum volt már kilátásba helyezve a.k.a. széééééjjjelcsapomvágom!), de a fennmaradó időszakban végig fejhangon ordított, de úgy hogy elvörösödött a feje, és köhögött, úgy óbégatott. Komolyan mondom, ilyenkor ő lehetne az ideális óvszerreklám...

Amikor látta, hogy nem hat meg, akkor néha sikított is egyet, és amikor közeledtem, hogy "Fiam, mi a bajod? Megtámadott a cumi? Szúr a paplan? Életedre tör az az álnok pelenka?" akkor bevetette az Angyal-Barnus fejet, és gügyögve röhögött meg röhögve gügyögött. Én meg elolvedtam, mint a jégkrém a napon, és megállapítottam, hogy mégiscsak az a legjobb dolog a világon, hogy ő van nekünk, mert ha jó napja van (és szerencsére ez van többször), akko azért Cukorborsó. No meg szuperhős is, természettudományosan nem megmagyarázható képességekkel: ipari festéktüsszentő hapcibenő a drágám, a legkisebb kajamennyiséget is 2 négyzetméteren szét tudja teríteni, akkorát és úgy tud köpni. Bizonyám.

ha dohányzásra/intravénás drogra szokott volna rá a fiam. Most úgy érzem, arról könnyebb lenne leszoktatni, könnyebben menteném meg a lelkét akár a sátántól is... 

Jah, drága barátaim, a gyermekemet rabjává tette az a k.rva zenélő-forgó. Aranyosnak kinéző, de alattomos macikák pörögnek andalító (megbabonázó?) dallamot játszva.

Először csak mosolygott, és abbahagyta a sírást. Aztán megbűvölve nézte, és idegesen ficergett, ha lejárt a verkli. Mára kétségbeesetten sír, ha a mackók nem repkednek a feje fölött, én meg úgy érzem, eret pattintok magamon, ha mégegyszer meghallom azt a tündibündi csingilingi dallamot. 

Próbáltam neki alternatívát nyújtani: énekeltem karácsonyi dalokat, a Dallas főcímzenéjét, sőt, reppeltem is (rappeltem, hogy a szőrszálhasogatók is megértsék), mentek az idióta muk-muk-muk/kop-kop-kop/hop-hop-hop mondókák, de semmi, a gyerek immunis rá, úgy is mondhatnám, hogy úgy pattannak le róla a próbálkozásaim, mint én a körtefáról, mikor legutóbb bicajozni próbáltam.

Csak azok a rohadék repkedő ki mackók kellenek.

 tényleg csak akkor nyöszörög, ha baja van. Ma reggel például hónaljig pisis volt. Nyöszörgött, én meg cumit adtam a szájába.

Aztán rájöttem, hogy teljesen átázott a kis ruhája:(

Mikor kicseréltem, egy hatalmas mosoly volt a jutalmam.