ott jól megvizsgálják majd a Szupermackót. Remélem, nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, és hogy előtte a doktor bácsi is csak csupa szépet és jót mond majd róla.

Drukkoljatok.

Már csak 3 hónap.

pénteken randizunk. Megyünk 4D-s ultrahangra, megnézik, hogy minden rendben van-e velünk.

És minden rendben lesz.

Rákattantam a Győri Édes Zabfalatokra, és abból is a csokis verzióra.

K........rva finom!!!!!!!!!!!

És továbbra is keressük A babakocsit. Olyat, ami befér a liftbe.

Ez sajna nem, pedig tökéletes lett volna.

Ma vagyunk 27+0!

 az idő miatt?

Vagy csak úgy?

 a mandarin-őrület.

Kilószám eszem (nem vicc, 2-3 kilót naponta).

betértem egy festékboltba (kivételesen nem smink, hanem háztartási festékekről van szó) és elkezdtem nézegetni, hogy milyen színű is legyen majdan Barnus szobája. Úgy fest, ettől a bézs-kék-barna összeállítástól nem tudok szabadulni, ez az, ami nagyon de nagyon tetszik.

Ami most aggaszt (nehéz az élet, tudom), az az, hogy oké, hogy a bézs-kék falhoz megy a csokibarna bútor, de a kiságy valószínűleg fehér lesz, no szóval hogy ebbe a színvilágba belefér-e még a fehér. (Ezzel egyidőben megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy a 3 bejegyzést megért nyaralós blogot lecserélem egy -remélem 3 hónap alatt tökéletes eredménnyel záruló - "hogyan-újítottuk-fel-a-lakást" blogra. Csak úgy, magamnak, meg a sok gyönyörű képnek.)

No de vissza a bézs-fehér-csoki-kék kérdéshez: a fickó (részben) lebeszélt a kék falról, most ott tartok, hogy nem mind a 4 fal lesz kék, mert akkor szerinte "megfagy a gyerek", ami egy kis túlzás, de az tökéletesen igaz, hogy nem épp a legmelegebb színt választottam a kiskukac kuckójához (kuckó, ehhh, vagy 25 négyzetméter...) Ahhoz viszont egyelőre ragaszkodom (ez a ragaszkodom szó kicsit dívás, nem? pláne, ha ragggaszkodomnak mondom. Ragaszkodom? vagy csak még nem jutott jobb/más az eszembe?), hogy az egyik fal legyen kék, a másik 3 pedig bézs. 

Éshogyakkormondjonegyárat. Én mondom a négyzetmétert, ő mondjon egy árat, játsszunk ilyet.

Hát azt nem tudja. 

Ember -mondom és gondolom én-, ember, ha itt akarnám megvenni a festéket, akkor ezt ütnéd a kasszába? Hogy nem tudod? Naaaaaaaa...

Nagy nehezen mégis sikerült elérni, hogy igen, bátran mondjon egy számot. Mondott. Majd azért hozzátette, hogy így, hogy 2 színű lesz a fal, (és hogy ilyet még nem is hallott) sokkal drágább lesz a festés, legalább 3-4 ezer forinttal, és a gyerek olyan hamar tini lesz, meg kirepül, és nem praktikus ilyen színekre festeni, mert mi lesz, ha mondjuk később ott vendégszobát szeretnénk kialakítani??

Szépen, lassan és mosolyogva elmondtam neki, hogy nálunk a gyerek viszonylag hosszabb távú projekt, szóval nem tervezzük, hogy 2-3 év múlva visszavisszük a kórházba, mondván meguntuk/semmire nem jó/kiment a divatból.

Úgyhogy nyugi:D

Levettek egy csomó vért, vittem pisit (rendes fiolában, na, tanultam a múltkori ügyből), keddre lesz eredmény. 

Azért az megdöbbentő, hogy kismamaként 40 percet kellett állnom, mire bejutottam egy sima vérvételre (igen, állnom, ugyanis a 30 ülőhely mindegyike foglalt volt, és senkinek, de senkinek nem jutott eszébe egyáltalán megkérdezni, hogy leülök-e), annak ellenére, hogy nagy betűkkel ki van írva, hogy "KISMAMÁK SORON KÍVÜL JELENTKEZHETNEK", majd mikor bekopogtam, akkor kijött a hölgy, végigmért, és közölte, hogy várjam meg, míg név szerint hívnak...

No sebaj, ebbe még nem haltunk bele. Csak bosszantó.

Barnabás! Lassan ideje lenne megfordulnod! Ráérsz még, de hogy ne mondd később, hogy nem szóltam időben, most szólok. Kezdj el szépen irányba állni!

szexis pózt próbáltam mutatni a modellnek. Felfeküdtem a kanapéra, és...

"Így, feküdj az oldaladra, ide tedd a kezed, így a lábad, és akkor gyönyörű íve lesz a derekadnak..."

Néztem a fotóst, hogy jó-e, ahogy gondolom, komolyan mondom, apait-anyait beleadtam, hogy meglássák, MENNYIRE jó pózt találtam ki, de nem láttam a szemében azt az átütő örömöt, hogy "Igen, ez az, ezt kerestük".

Csak nézett, nézett, én egyre jobban magyaráztam, majd egyszercsak kibukott belőle a röhögés.

Ühüm, oké. Kisfóka.

És valóban olyan lehettem ott a párnák között fetregve. Kitört belőlem is a nevetés... Kisfóka.

Hát, evvan. Lefókázott. Hát milyen barát az ilyen?!?? (őszinte:))

Most vagyunk 25+6, megvan a 4. megszerzett kiló, nincs vizesedés, úgyhogy elégedett lehet doki-védőnő-mindenki.

Éljen a nutella sárgarépa. Vagy a képet elnézva inkább valami hal. De inkább a nutella.

 - legalábbis ezt mondták a boltban arra a kérdésre, hogy egyszerű-e összerakni az álom-babakocsit. Hát, nem is tudom, milyen gyerekei lehetnek annak, aki ilyet mond.

Egy órája szarakodok vele, a helyzet egyre elkeserítőbb. No mindegy, majdcsak meglesz és siker koronázza a küldetésemet. 

Erőt gyűjtök és benyomok még pár mandarint. Egy napja szinte csak azon élek.

PS: Kiegészítés két órával (hárommal?) később:

Ha láttatok már 

először mosolygó (csak én lehetek ilyen hülye) 
majd türelmetlen (nnaaaaaaaaaaaa) 
majd ideges (ne máááááá) 
majd rettenetesen káromkodó (gr@&!+%!!!) 
majd elszánt (ez az én harcom!) 

kismamát, na az én vagyok. 

Gyerekjáték összerakni? ANYÁD!

Mindegy, ez az én háborúm. És megvívom!

Jelentem, gyermek kucorog a seggén az UH szerint, szép, nagy, minden oké, és ilyen pelenkázófeltétet vettem :

 Szerintem aranyos feje van az elefántoknak rajta, nem olyan viharvert nyulas vagy agresszív kiskacsás, mint egy-kettő, amit mostanában láttam. Nem is harsogó fűzöld (mer' az uniszex) és nem is halványsárga (úgyis lepisili).

Szóval az ismeretlen művész által megörökített jeleneten a nagy anyaelefánt (testhezálló szerep mostanság) épp a kvantumfizika csodáiról mesél a kiselefántnak (addig belejövök, aki ismer, az tudja, hogy végig kettes voltam fizikából. És csak azért, mert a drága Juhász tanár úr nem szeretett volna ráadás éveket belőlem, így nem buktatott), aki ezt szemmel láthatólag örömmel veszi, és minden info beépül a kis okos elefáni fejébe.

Barnus! Ha majd fizikai Nobel-díjat veszel át, említsd meg, hogy mindez egy nagyon aranyos, kék, elefántos pelenkázólappal kezdődött...

Egy szó, mint száz: hát nem móka és kacagás ilyen környezetben tisztába tenni a hónaljáig fosban úszó gyermekünket?

új influenza elleni oltást. Nem keveset sakkoztam, tépelődtem, olvastam és szenvedtem, mire elmondtam a Medvének az érveket pro és kontra, no meg a konklúziót, ami annyiban merült ki, hogy:

...jaaaaaaaaaaaaj, de k.rvára nem tudom, mi legyen. Jaaaaaaaaaaaaj.

Majd utána együtt sakkoztunk, tépelődtünk, olvastunk és szenvedtünk. Megfigyeltünk. Érveltünk.

És megkapjuk ma mindketten az oltást. Nem, nem a vírus miatt aggódtunk, hanem a tüdőgyulladás - keringés összeomlás kombó miatt. A vírus nem ér le Barnabáshoz. Viszont hamarosan akkora lesz, hogy összenyomja a tüdőmet, ami így esélytelenné válik a gyulladással szemben.

Szóval elszántuk magunkat, remélem, jól döntöttünk.

És hogy ne csak az oltásról essen ma szó, vettem egy pelenkázólapot. Kék. Elefántos.

kicsi cürpedlivel hozott ma össze a sors. Az első meglepetés az volt, hogy konkrétan szép volt a baba: helyes nózi, kompakt kis test, férfias haj és cuki fülecskék.

Igen, nyöszörgött. De nem olyan sokat, nem mondhatnám még azt sem, hogy sírt, csak szólt, hogy kakilt, meg hogy melege van, de egyébként barátságosan nézett rám (az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gyerek nem rám nézett, hanem én ültem át arra az oldalra, hogy a látóterébe kerüljek... mindegy, innen sem fordította el a fejét, úgyhogy én ezt totális szerelemnek és hódításnak tudom be).

No. A két szempár összekapcsolódott, és elmondhatom, hogy ez volt a mi nagy pillanatunk. Elmondta nekem, hogy nem kell félnem, hogy ő az élő példa, hogy nem minden kisbaba sírós nyafkamanó, hogy tudnak az újszülöttek is békésen szemlélődni, és hogy nem olyan nehéz ez az egész, menni fog nekem is.

Én legalábbis így értelmeztem a tekintetét. Aztán persze könnyen lehet, hogy ő magában csak arra tudott gondolni, hogy

• ki ez a rózsaszín pulcsis, orbitálisan nagy amőba?
• miért fogdossa a talpamat?
• és mikor veszi már ki azt a nápolyi masztiff méretű fejét a látóteremből?

És kérem szépen, a mai nap kapcsán még meg kell említenem a vadonatúj barátnőmet. Hérom és fél éves, ő is imádja a rózsaszínt és még rajzot is kaptam tőle.

Hát nem szuper?

Megvettük tegnap a babakocsit, végül egy egészen más típus mellett döntöttünk, az ABC Design Rodeo (ezt figyeeeeeeld) babakocsijában fog ringatózni Barnabás sejhaja.

Csodás rombolást vittünk végbe a Brendonban, mialatt kiválasztottuk a megfelelő hintót az Úrficskának: le-föl pakoltuk a babahordókat, sportrészeket, mózeseket, és mikor félelemmel teli és idegességtől villogó szemmel odajött az eladó, akkor egy köszi, intézzük-kel ráztuk le.

Aztán megnyugodott a srác és átváltott kedves üzemmódra, mi pedig életünk végéig hálásan gondolunk rá...

Barnus folyamatosan pakol a hasamban, szuperaktív, és én ezt nagyon élvezem. Jó tudni, hogy jól van. Szól, ha leért a kínai kaja vagy a mekis adag (reeettenetesen rákattantam a junk-foodra, egyetlen menségem, hogy nagyon keveset próbálok enni belőle).

Lassan 4 kiló plusznál tartok, ami szerintem nem annyira borzasztó, és továbbra is hatalmas szeretettel növesztgetem az én kis sütipókomat. (Barnabást. Nem a seggem. Barnabás a sütipók.)

férjem formában volt múlt szombaton. Kismama találkozó volt (szerintem már biztos, hogy a Chagall Café picérei közül mindegyik elkötteti magát), úgyhogy 20 csodaszép kisgömböc-hasú leendő mami legelt békésen a belvárosi kávézók eme gyöngyszemében. Jómagam málnás-mascarponés-vaníliás-égetett karamelles valamit ettem - jááááááááááááj, de jó volt...

Szóval csacsogunk-fecsegünk békésen, sütike, saláta ésmiegymás között kitárgyalva a székrekedés/aranyér/gátmetszés/apás szülés/hányás-fosás megunhatatlan témáit (nem, én sem értem, hogy onnantól, hogy babát vár az ember miért lesznek ezek a témák teljesen összeegyeztethetőek az étkezéssel, de komolyan, meg se kottyan). És ekkor csörög a telefon - tudtam én, vártam már, hisz Medve már jelezte, hogy elindult értem, hogy véghezvigyük a lehetetlent (Brendon babaáruház-Kika-Ikea-Praktiker túra), de arra nem számítottam, hogy hangosan beleszól, hogy heló, Nyuszkó, itt vagyok a KOCSMA előtt, jöhetsz.

Bájosan kifejtettem, hogy ez nem KOCSMA, hanem CAFÉ (öhhömmöhömmm), és hogy mindjárt megyek.

Beszálltam a kocsiba, és még tudta tetézni: ne sértődj meg, nem bántásból mondtam, hogy kocsma... Én például szeretek kocsmába járni...

ÁÁÁÁÁÁÁÁ:D

Nyuszisról, mackósról, puha, hívogató birodalomról. Ahol jó lenni, ahova jó bemenni, ahol jó aludni. Ahol fény van, levegő, biztonság.

és lépünk a 24. hétbe... 16 hét van még hátra Barnabás születéséig. Már megbeszéltem vele, hogy február 3. heténél előbb nem jön ki, és azt is, hogy a kiírt dátum után sem várat magára sokáig. Valahol a kettő között.

Néha azon gondolkodom, hogy mi várja Őt ebben a nagyvilágban. Kit, kiket fog először látni? Mit fogunk neki mondani? Szimpik leszünk neki? Félni fog a doktor bácsitól?

Egyáltalán: szóhoz fogok majd jutni? Sírni fogok? Az édesapja sírni fog?

Tetszeni fog neki Barnus?

Kiabálni fogok? Zokogni? Jön majd ki hang a torkomon? 

De az tuti, hogy ha jön, ha nem jön, szavakkal, de lehet, hogy csak a szememmel biztos, hogy azt fogom neki mondani:

Isten hozott, Barnabás. Nagyon sokat vártunk Rád!

... már csak 16 hét...

az előzetes várakozással ellentétben neeeeeeeeeeem olyan könnyű ám ez a babakocsi-kérdés. Tegnap az egész estét babakocsikkal töltöttem. Semmi. Nulla. Vagy k.rva nehéz, és a szemgolyód is kiesik, mire megemeled, vagy ráfújsz egyet és felborul. Persze-persze 170 ezerért már láttam szépet, de ha belegondolok,hogy a kispilskik 40-ért cserélnek gazdát...

Amelyik használt, ahhoz nem adnak babahordót, nem tudni mi kell hozzá, adapterológiából (milyen vázra - milyen hordozót - milyen adapterrel lehet csatlakoztatni) ha lenne okj-s képzés, ÉN TARTANÁM...

Úgyhogy hosszas tépelődés után az alábbi megoldás született:

1. Elkötünk egy bevásárlókocsit a Lidl elől, és rakunk bele matracot. teljesen többfunkciós, merthogy a kosárban fekhet, a kis előrehajtható ülőrészben meg ülhet majd a baba, természetesen szigoróan 6 hónapos korától. 

2. Elmegyünk a praktikerbe, és veszünk egy áruszállító békát. Magasított raklappal.

3. Talicska.

gyomorsav. Éveken keresztül nézegettem a Rennie és társai reklámokat, de sosem értettem, hogy kinek szólnak.

No. Már tudom.

NEKEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM

Esküszöm, nem hittem volna, hogy ilyen érzés látezik. Híresen béna vagyok, nincs olyan felület, ahova be ne tudnám verni a karom/lábam, de rendszeresen megszúrom a szemem, becsípem az ujjam, elharapom a nyelvem - és ezek a mutatványok fájnak.

Semmi baj, ennek köszönhető, hogy nem épp alacsony a fájdalomküszöböm, és mikor a moziban a többi néző ingatja a fejét a Bruce Willis -féle "leszakad a fejem, kiszakad a belem, nyílt törésem van, de rendületlenül megyek tovább" jelenetek láttán, én együttérzően, de normál jelenségként könyvelem el: nincs ebben kérem szépen semmi furcsa, az élet már csak ilyen, apró katonadolgok mindenkivel megesnek.

No de most megtudtam, mi a tehesek istene. Olyan derékfájásom van, hogy éjszaka konkrétan egy fájdalmas, öregasszonyos "Jaj, meghalok!" kíséretében tudtam a jobb oldalamról a bal oldalamra fordulni.

Nem semmi...

medvés, kiskutyás, kék, plüss, orkán, csíkos, medvefüles, kapucnis, világosbarna, Micimackós, vajsárga, kalózos-elefántos, csavarkulcsos és vagány vonatos.

Teljesen elvesztem ma a babaruhákban.

Lássuk be, nagyon nem mindegy, miben tölti a két hetes gyermek a szabadidejét (hö: alvással, és tökmindegy, miben). De érvnek jó.

És a hét híre: a legszuperebb örökrelegjobbfotós beadta a derekát és hurkás csecsemőket (is) fog fotózni. Jááááj, ennyi bódottágot el se bír a kis szívem.

Annyira csordultig volt, hogy tegnap zokogtam, mikor lelőtték King Kongot. Pláne, hogy majmos rugdalózót is vettem...

vagyok. Ez nem jó hír egyáltalán (nem vizespóló és nem is wellness-medence), hanem csúnya, gonosz, krumplibogár pangó víz (PV). 

A kurvaannyát. PV miatt ma nem ehetek egyáltalán, hanem vízhajtó teát meg narancslevet kell innom, vizet, sima teát - egy dolog a lényeg: át kell mosni a vesémet, mert a múlt héten volt ott valami gyulladás, úgyhogy...

Le kell vonjam a következtetéseket.

1. A vizet vízzel lehet kihajtani. Furi, de így van: a vesét kell jobb működésre késztetni.
2. Ha gyulladásra utaló jeleket (150-szeres mennyiségű bacit, vörösvérsejtet, mittudoménmit) találnak a pisiben, az gáz.
3. A Kiskunfélegyházi Csemege Torma üvege kurvára nem jó pisiszállításra. Könnyen előfordulhat, hogy rosszul csavarja rá az ember a tetőt, és ennek az a vége, hogy undorodó fejjel dobja ki a táskáját a villamosmegállóban. Persze ez a sztori nem velem történt meg. Egy ismerősöm ismerőse mesélte, afféle városi legenda.
4. Huszonnyolc évesen az ember lehet már annyira rutionos/érett/felnőtt, hogy ne 5 hektoliternyi vizeletet vigyen a vizsgálatra, hanem fél decit. És akkor még ha ki is borul, nem jön ki a zacsiból. Ugyanis a teremtés gondos lánya úgy bugyolálja be a reggeli sárga aranyat, mint anno a volánbuszon utazó nénik az Olympos citromleves a teát. 

na jó, olyan kabátszerűt. Kaptam az én drága férjemtől egy hosszú, kötött, vastag kismama-kardigánt (szarabbul hangzik, mint ahogy kinéz), meg egy kisbundát. Műszőrme, nagyon meleg, nagyon helyes, nagyon szipiszupi... csak úgy nézek ki benne, mint egy medve.

No sebaj, végülis annyi idióta állat szaladgál Budapesten, hogy egy barna anyamedve fel sem fog tűnni senkinek. Jókor jut eszembe, de most, ma, mindenáron epret vagy málnát kell ennem. Inkább málnát. Frissen. Muhahahahahahaaaaaaaaaaaa... tényleg beütött a mackóDNS.

Jah, és ma vagyunk 20+5!

Beköszöntött az hó/fagy/jég, ás rá kellett jöjjek, hogy a 3 fok az bizony nem piskóta idén sem. Ha hozzávesszük, hogy egyedül a kacsatoll paplan ér most körbe, akkor joggal kezdek pénikolni, ugye?

Paplanban ugyanis mégsem járhatok így télvíz idején.

Nosza-rajta elkezdtem bújni a netet kismama kabát, kismamakabát, maternity coat, maternitycoat stb... (legalább 150-féle kombinációt kiprbáltam az általam ismert összes nyelven), és meg kell állapítsam, hogy lehet, hogy marad a kacsatoll paplan...

A felhozatal siralmas.

1. Kezdjük mindjárt a kedvencemmel: a pelerin. Azt hinnéd, hogy megvan a tuti megoldás, és ez így is van: olyan +10 fokig. Ha hidegebb van, akkir ismét felmerül az "oké, de mit vegyek alá?" kérdés, és ebben az esetben ugyanott vagy, ahol voltál (azaz fázol), csak úgy érzed magad, mintha valami haslufi-hormonnal kezelteknek rendezett erdei iskola számháborúján vennél részt. Különösen, ha a barna szín mellett döntesz (mer' az nem olyan komor mint a fekete és mer' a barna mindenhez jó), szóval úgy lehet benne vonulni a körúton, mint valami kurva nagy erdei gomba/sátor. Feketében egyenesen gyászos. Színesben szőnyeg.
2. A ravasznak tartott megoldás: pufikabát, csak nagyobb máretben. Itt két részre osztanám a versenyzőket: az egyik a pufikabát, ami alul gumis, hogy ne fújjon be a cúg. Ez ALAPBÓL röhej, ugyanis így is-úgy is gömb alakú a felsőtest egy bizonyos idő után, és ha ezt még alul gumival is hangsúlyozzuk, akkor már csak a jászolt és Máriát kellene a hátamra festeni, a hajamba megetne a betlehemi csillag és úgy néznék ki, mint egy kurva nagy gömbdísz. A másik, ami nem gumis alul, ott befúj a cúg, és gyakorlatilag olyan hatást lehet benne elérni, mintha egy nagy tojásra melegentartó paplant húztak volna. Ráadásul ami hasban jó, az vállban óriási, és 30 centivel hosszabb a karja, mint kellene.
3. A harmadik változatot én nemes egyszerűséggel fúrdőköpenynek hívom: gyakorlatilag az is. Csak gyapjúból. A leírása mindenhol a következő: övvel szabályozható a bőség. Úhúm, végülis igaz. Ez sem álmaim netovábbja, de sajnos FÁZIK A HASAM, úgyhogy nem marad más...

Elpusztított narancslé: 58235489ö6,85 hektoliter

Ordas ballépés:

háttööö... nem is tudom, hogy  a nutella-rántott gombafej vagy a vecsési káposzta-ketchup-epres joghurt kombo nyerjen, de...

Tévhitek:

• végig csitti-fitti kismama maradok, és le tudom gyantázni/borotválni a lábam (nem, nem tudom, nem tudok annyira előrehajolni)
• a lábkörmeim végig tökéletesen lesznek lakkozva (wazze, az még lejjebb van, mint a lábam)
• kedves leszek mindenkivel, mert várandós vagyok (muhahahahaha)
• figyelmesek lesznek velem az emberek a BKV-n/orvosnál/boltban (dupla muhahahahahahaha)
• őrákig fogjuk összebújva tervezgetni a férjemmel a gyermekkacagással teli szép, új jövőt (jóvammá, minden rendben lesz, na - ez a maximum)
• lehet normális (nem kisvakondokos, nem alternatív és nem is high-fashion/testre feszülős) terhesruhát kapni. Nem lehet.

Plusz kilók: 2,5.

Ami a legjobban hiányzik: a mojito, a szusi, és az, hogy az "oldalára forduló döcögő koca" effekt nélkül fel tudjak kelni az ágyból. Illetve mostantól a társasági életem gyakorlatilag nulla lesz: télen nincsenek kiülős helyek, bent pedig füst van. Ahol meg nincs füst, az meg túl bio nekem.

Ami nem hiányzik: a menstruációs görcs és a másnaposság.

Barnabás jól van, gyönyörű és minden a legnagyobb rendben van vele.